Ábrándúltatok ki olyan emberből, akiről 100%-ig azt hittétek hogy ő az igazi számotokra?

Tyű...hát ez hosszú,de igen jártam így.Kilencedikes koromban összejöttem életem első barátnőjével.Együtt voltunk 10 évig!A végén össze is költöztünk, együtt vettük meg a házat stb,aztán egyre többet veszekedtünk.Sajnos ő olyan volt,hogy poharat is vágott hozzám,mert éppen nem akartam menni vele rokonlátogatásra.De volt olyan is,hogy a kimondott ruhákat rögtön a szekrénybe rakta,dohosak lettek...

Folytogatott is.

Szòval véget vetettem ennek és megismertem a mostani páromat,aki a menyasszonyom azóta.Ő fiatalabb,én 28 vagyok,ő 21,még sokat kell tanulnia,makacs egy lány,de nagyon szeretjük egymást és alakul szépen az életünk.Az exemnek már gyereke is van azóta egy másik sráctòl, aki eljegyezte.

"még sokat kell tanulnia,makacs egy lány"

Nekem valahogy nem lenne pofám ilyen lekezelő hangnemben írogatni a barátnőmről. Fura, hogy nem sül le a pofád.

Az első pillanattól csodás minden, már a közös jövőt tervezitek, kölcsönösen teljesen odavagytok egymásért, sose volt még senkivel ilyen jó és intenzív. Majd ghosting a semmiből, minden ok és előzmény és magyarázat nélkül. Hitetlenkedés hogy ez történik, reményvesztett várakozás napok, egy hét, semmi...

Kib*szott aljas elmebetegekkel van már tele ez a világ!

A hátam mögött mással is dugatta magát az elejétől fogva, és amikor ez kiderült, azt hitte, jó ötlet a pofámba röhögni.

Nem jött be neki, csak úgy csilingelt a tb kártyája.