Miért panaszkodnak ennyien a szüleikre?

". Az én korosztályomban (40 vagyok) már szinte mindenkinek elváltak a szülei, rengeteg a lelkisérült, feldolgozatlan traumákkal küzdő ember. "

Ez minden korban így volt és most is így van, így is lesz.

Ráadásul az pont az a korosztály már, akiknek a nagy, általános traumák kimaradtak az életükből, gondolok itt pl. világháborúkra.

A nehéz idők erős embereket teremtenek. Az erős emberek szép időket hoznak. A szép idők gyenge embereket teremtenek. És a gyenge emberek nehéz időket hoznak.

Ez a gyenge emberek kora. Csak most az internet már létezik, mint hangosító.

Akik most szülőkorúak, 30-as, 40-es korosztály, na az ő gyerekeikből már viszonylag ép felnőtt lehet, mi már a neten nőttünk fel.

Az 50+osak ők mindenféle tudás nélkül vállaltak gyereket.

Ha bele gondolok, a szüleimmel egyidős emberek 60 körüliek nagy része mentálisan kattant, ma ezekkel senki nem állna össze, nem szaporodnának.

Csak a, szocializmusban minden bolond összejött valakivel, dugtak, és gyerek lett.

Azért ma már tudatosabb a gyerekvállalás, bár a kormány mindent megtesz azért, hogy a legostobább emberek csináljanak 3 gyereket, azért a többség nem dől be ennek.

Ezért is fogy a népesség, meg húznak a fenébe innen.

Az a baj, hogy itt csak a buták maradnak lassan, akik nem tudnak összetetten gondolkodni, nem jártasak a pszichológiában.

Ezekből mind alkoholista, kontrollmániás, kiégett elmeroggyant lesz.

De a gyárba jó lesz dolgozni, nyigdíj előtt úgy is kipurcannak, az államnak ez nettó haszon.

Nem általánosítás, de amikor egyértelmű, hogy mi van a világban, hogy a társadalom bő 80%-ára ez jellemző, mégis hogyan kell nem általánosítani?

Pont, hogy te is tudod, hogy igaza van az 1-esnek, 4-esnek, 8,9-nek is. Csak nem vagy képes frusztrációt viselni.

Hogyan lehet két oldala egy szülő-gyerek kapcsolatnak?

A szülő vállalt egy gyereket, hogy az a gyerek milyen lesz, kizárólag az ő felelőssége. Nem a gyerek kérte az életet. Ezt valahogy sokan el akarják felejteni. Mert a szülő csakis szent kell legyen, tekintélyszem3ly, akiről vagy jót, vagy semmit, hát megszült, etetett, megadott minden. Csak nem mindegy, hogy éppen technikailag vagy érzelmileg is.

És pontosan sajnos a mostani gyerekek, tinédzserek szülei éltek a legjobban diszfunkcionális családokban (40-es korosztály), mert az ő szüleik (60-70) abszolút még a világháború maradékát szenvedték, "kuss a neved, meg kell felelni, mindenkit ki kell szolgálni, te magad legyél láthatatlan, halmozzál fel mindent, ki tudja mi lesz, ne válts munkát, stb."

És a "lázadó" 40-es mostani szülők, akik felismerték, hogy őket milyen rosszul nevelték, megfogadták, hogy a totál ellentétes, kb. mindent lehet elvvel nevelnek, még ők félnek szinte a gyerekeiktől, teljesen hópihe világot alkottak nekik, mindent megvesznek, nem adnak atyai pofont, szinte minden kívánságot teljesítenek. De ez sem szeretet. Nem így kell szeretni. És ez látszik a mai tizenéveseken, azt hiszik ők az istenek, visszabeszélnek, bunkók, nem köszönnek. Nyilván vannak kivételek. De elég sok tapasztalatom van, első kézből ismerem pl. a vásárlási szokásaikat is. És nem a két kiflit meg egy joghurtot a pékségből típusút.

Hanem a bevásárlóközpont, luxusüzletek látogatása. Iskola utáni elfoglaltságuk ez. Nem játszanak, vagy fagyiznak. Mert közben bejöttek még a közösségi médiák is, amik remekül elhazudják a valóságot. Hogy ha nincs iphone-od, legújabb Dior parfümöd, legtrendibb sminkcuccod, kedvenc sorozatot sminkmárkája, akkor nem fognak szeretni. Komolyan 12 évesnek Dior Sauvage parfüm?

Úgyhogy igen, lehet persze nem egyetérteni, de ez van. Abszolút nincs igazi szeretet, érzések és szükségletek mentén kommunikálás a családokban.