Miért fogadja valaki rosszul a dícséretet?

Írtam ki egyszer egy hasonló kérdést

"miért nem köszönik meg/fogadják jól a nők a bókot" a válaszolók nagyrészt azt irták hogy nem hiszik el mert nincs önbizalmuk vagy azért mert azt hiszik hogy akarsz valamit tőlük és így akarsz közeledni hozzájuk

De én már találkoztam olyan emberekkel is akik azért tagadták,kicsinyelték le hogy minél többször el legyen mondva nekik

Mondjuk van benne valami amit mond dicsérni bárki meg tud bárkit,bármit a tettek viszont beszédesebbek

Tegyük fel rajzol neked valamit azt mondod hogy hű meg há és tényleg így is gondolod,oké de ha mondjuk emellett még ki is teszed a falra a képet akkor azt tényleg elhiszi

Lehet nem hiteles.

Kam.

Hú én kifejezetten rosszul vagyok a dicsérettől. Egyébként számít ki mondja, közeli baráttól, családtagtól nekem abszolút hiteltelen, "csak azért mondja, hogy felvidítson, nem gondolja komolyan", súlytalan számomra.

Ha felettesem mondja, akkor meg rögtön azt érzem, hogy valójában ez nem kiérdemelt dicséret, túl sokat gondol a képességeimről, és majd csalódni fog emiatt.

Közben persze van egy részem, aki éhezik, sóvárog minden ilyen pozitív visszajelzés után, de rögtön ott van a másik oldal, hogy ez igazából csak rossz, a fentiek miatt: vagy kamu, vagy én vagyok a kamu, és csalódást fogok okozni.

Próbálom kifelé ezt jól kommunikálni, de néha tényleg megborzong tőle az ember és nem tudja leplezni magában a hullámvasutat.

Az is igaz, amit a 3-as ír (nem rám), lányok/nők gyakran lekicsinylik, tagadják mondjuk a szépségüket, hogy a fiúk képesek legyenek minden nap mondani. Egyik osztálytársam volt ilyen, valóban szép volt, de a fiúk azt hitték, hogy ezt nem tudja magáról...