Erőss Zsolt egy példakép (volt)?

Nekem a példakép egy hős, aki másokért tett valamit, másokért érzett felelősség miatt halt (hősi) halált, vált mártírrá.

A hegymászást szenvedélynek tartom, és nem látok különbséget a kábszeres, vagy az alkoholista közt, aki belehalt szenvedélyébe. Erőss Zsolt eddig öt hegymászótársa halt meg közös túra közben, ( [link] )Kiss Péterrel együtt hatan (ha jól számoltam). Ilyen statisztika után (és család mellett) felelősségteljesen, sem új társat, sem új túrát nem vállaltam volna (amputált lábbal).

Nekem nem negatív példa, vagy csak én gondolom így?