Miért számít az emberek 99%-nak cikinek az, ha egy fiú szeret operát vagy más ritkán hallgatott műfajt hallgatni? /16-F

Kedves kérdező!

Bár nem azzal a célzattal tévedtem ide, hogy ilyen kérdést megválaszoljak, de akkor már illik válaszolni:

Van olyan zene, amit elítélek, DE azt igen is meg tudom okolni, hogy mi miatt és miért, és nem három szóban, de még csak nem is 3 mondatban. ÉS akkor is bőven illik meghagynom, hogy cáfolható legyek, és ha ellenem tudnak érvelni, onnantól nem ítélem el a zenét.

Ez az egyik alapelvem.

A másik, hogy konkrét STÍLUSra ez nem érvényes, mert stílust NEM ítélek el. Optimista álláspontom, hogy minden stílusban lehet jót alkotni. A stílusok legtöbbjében nagyon is jót!

Szerintem ezek is (de nem csak) követhető alapelvek!

Még a kérdéshez tartozik, hogy igen, én is ilyen vagyok. Sőt, most valami miatt egy őrület vett erőt rajtam, és a komoly és a régi (évszázadokkal ezelőtti) zenékre érzek vágyat - igaz, nem tudom, hogy ez csak egy háromnapos őrület e, esetleg 2 hétig tart, vagy maradandó.

Ezt most nem önajnározásból írom le, hiszem azt is, hogy KÖZEL SEM csak én (és ha már itt tartunk Te is) vagyunk így. Különben az 1000 év nem termelt volna 2× annyit minőségben ebben a műfajban, mint amennyi az ettől elütni vágyó elektronikus zenében van, mégha egyesek minden eszközt megragadnak a mennyiségi produkciókért is (pl. érdemes megnézni, hogy mi(k) teszi(k) ki a leghosszabb feltöltés(eket) a YouTube-on.

Viszont "rendhagyó" módon - remélem ezért nem fog moderátor büntetni - merném megkérni, hogy ha esetleg neked meglenne digitálisan (CD-n, gépen, stb., akár VHS is) valamely opera, vagy reneszánsz mű, vagy bármely klasszikus, ami neten nincs, vagy nem olyan jó minőségben/nem úgy van fenn, nagyon meghálálnám, ha esetleg feltöltenél (jelszavasan, persze a jelszót (nem kommentben, mert azért a modik ütnek) megosztva) belőlük, ha tudsz.

19-F

Köszi a választ!

Viszont nem biztos, hogy én hozzád képest annyira más környezetben nőttem fel. Igaz, van, amikor anyukám is csak úgy rákeres a Don Giovanni-ra, de egyébként meg űrzenét, "zombulós" zenét (pl. Propeller Heads) meg amolyan Whitney Houston szerű rekettes női énekes popzenét.

Én magam néhány hónapja még az erősen elektronikus zene körül próbálkoztam, de mostanra rájöttem, hogy ez így nem jó! Éreztem is valamennyire, a számítógépen meg előbb-utóbb vírus, baleset és efféle agyvérzést keltő dolgok miatt mindig elvesztek, amiket csináltam.

Úgyhogy lehet, hogy emiatt egyesek hülyének találnak, de a CD-t és a YouTube-ot leszámítva a papíralapú kotta jóval "modernebb" és maradandóbb, mint gépen, amin ki vannak téve a dolgok minden hülye romboló hackernek meg vírusnak meg hozzá nem értő rendszergazdának.

Az elektronikus zene kifejezetten elvont dolgait még "nem vetem meg" (egyébként meg írtam, hogy ami igényességre törekszik, az szerintem is életerős mű), mert technikai oldalról van, ami egész izgalmas. Játéknak jók azok is, mint filmeknél a sci-fi (gondolom Te is szoktál még olyanokat nézni), de... hát nem véletlenül fogott meg most annyira a komolyzene. Persze, mint írtam, lehet hogy ez csak ideig-óráig tartó őrület, lehet, hogy majd egyszer úgy fogok felébredni, hogy "hát ez hülyeség", de lehet, hogy mégse... ki tudja.

Egyébként eszembe jutott egy elméletszerűség is a komolyzenéről (és bocs, ha most valakinek úgy tűnik, hogy hülyeség):

Én úgy képzelem, hogy a zenének az (lehet, hogy egyik, ha nem a legfőbb) alapja az emberben rejlő életritmus - a szív ritmusa. Vannak is arról komolyabb, létező elméletek, hogy az ember először ritmusokat, dobzenét játszott. Ha például megnézed, ugye a primitív törzsi népeknél is sok helyütt dobokon játszanak, szertartásokon, stb. És egyébként ez üt vissza azoknál a bizonyos "duc-duc" zenéknél : A fiatalok talán azért kapnak rá ezekre, mert a 200 Hz alatti ütemes dobogásban tudatalatt visszavágynak arra az idilli állapotra, amikor újszülöttként a saját és anyjuk szívverésére figyeltek csak.

DE, az érett és humán embernél - most vonatkoztassunk el a szigorú biológiai fogalmaktól, valamelyest inkább átvitt értelemben értelmezzük - ugye a szív nem csak egy pumpáló gép, ami működik és kész, csak úgy : Az igazi ember tele van érzelmekkel és nem csak mechanikusan tesz és gondolkodik, hanem ÉREZ is! - pl. most erről eszembe jut az Equilibrium című film, az is valamelyest ezt taglalja. Érzelmek nélkül nagyon sivár az élet. Az érzelmek így meg sohasem sivárak : lendületbe sodornak, vagy elgondolkoztatnak, meghatnak, felszítanak : Hullámhegyek és -völgyek közt ringatnak.

És még ha a szó szoros értelmében nézzük, az ember szíve sose - legalábbis huzamos ideig - nem ver mindig ugyanúgy abban a konstans ritmusban - ha örülsz, gyorsabban, ha nyugodt és boldog vagy, lassan, és még ezernyi ritmusban; persze van amikor azt mondod, hogy most 73-at ver percenként, és ilyen már volt : De ahogy kézzel 3 centit se tudsz pont ugyanúgy, gépi pontossággal lemérni; és ahogy a ritmust ütsz, sosem lesznek pindig gépi pontossággal azok az időtávok. De pont ez a NAGYSZERŰ az emberben! Ahogy a kézzel rajzolt idomok hajszálnyi pontatlansága is míly becsesebb, mint egy rajzgép, ami pixelre pontosan mindig azt rajzolja, amit parancsolnak neki, és mindent ugyanúgy egy mátrixként fog fel.

És emiatt több a komolyzene : Mert még ábrázolja az érző szívnek ezt az analóg, változékony, soha vissza nem tekerhető és újrajátszható ritmusát, a kézi játékkal, akkusztikus, természeti elemekből csinált hangszereken, dinamikával és az emberi kéz nyomán változó ritmussal.

Emlékezz csak, a zenéknél is, amiket bizonyára hallgattál, némelyik míly szélesen változó volt dinamikájában és ritmusában...

A komolyzene talán ezzel marad mindig több, mint az elektronikus és popzene. Mert ha a hangszerekre is gondolsz, egy zongora hangjai hány-és-hányféleképp leüthetők - és még ezen is túl vannak olyan zeneszerzők, akik azzal kísérleteznek, hogy még ezen is túl olyan hangokat csaljanak ki a hangszerből, mint eddig még más nem; ezzel szemben egy elektronikus hangszer, egy szintetizátor : mindig úgy szól, UGYAN ÚGY, ha simogatod, ha ütöd, ha kézzel, ha bottal...

És mégha többet is próbálnak : az elektronikus zene, mint minden mesterséges, a természetes alatt csak imitálni tudja, kisebb-nagyobb hiánnyal, azt, amit elleset.

A számítógépen minden kvantált. De az érzelmek skáláján nem lehet kvantálni. Az már csak mesterséges árnyéka annak.

Én így látom a komolyzenét.

De ez persze csak egy elmélet, amire bárki mondhat bármit, jogában áll. És mint írtam, az is lehet, hogy egy nap kikelek az ágyból, és egyszerre megbánom, hogy ezt mind leírtam.

De most abban az "állapotban" vagyok, hogy ezt inkább megosztom. Nem azért, hogy vállonveregessenek, hanem hogy INDOKOLJAM, miért gondolom ezt így, hogy a komolyzene a ZENE legfőbb építőköve, ami nélkül összedől minden.

Egyébként meg én is most kezdem el az internetről levadászni ezeket, de idővel CD-ket is igyekszek majd venni, ha már megtehetem.

Például most a nagy álmom, hogy ezt megszerezzem : [link]

Ez pl. ahogy láttam, a leginkább ritkaságszámba menő darabok között van. Irónia, hogy a zeneszerzője MAGYAR, és magyarul is írt, és HIHETETLEN gigantikus munkássága van, tessék csak rákeresni:

[link]

[link]

És az iróniában méginkább tragédia, hogy alig lehet hallani róla, szinte sehol sem, és egy, azaz 1 magyar írást SEM találtam róla, mind külföldiek írnak róla angolul... =( Pedig magyar az illető! Sajnos már meghallt, de úgy láttam hogy hála égnek, van egy alapítványa, ami segíti a munkásságával kapcsolatos kutatásokat. Nekem sajnos nincs alkalmam annyira méllyen belemerülni a dologba, de pl. annak a CD-nek nagyon-nagyon örülnék!!! :)

És én még csak annyit mondok, kedves kérdező : ha valóban olyan a helyzet, ahogy azt írod, hogy a környezetedben szinte mindenki megveti a komolyzenét, akkor tedd föl nekik a kérdést : Szerintük honnét indult a könnyűzene, a pop, a techno, stb? Honnét szedi a dallamait? Mire alapoz, amikor a dobok mellé mégis bekerül egy-egy MIDI-s zongorafutam?

Mert ahogy PC sem létezhet Commodore nélkül, MP3 lejátszó az iskolás matek és fizika nélkül, űrhajó Newton nélkül, Crysis 3 MS-DOS nélkül... úgy pop és techno sem komolyzene nélkül. És szomorú, hogy még is annyira el akarnak ütni, és annyira tagadják az eredetüket!

"Szívesen megismerkednék egy ilyen emberrel"

Pl. itt a nyár a legjobb alkalom arra, hogy táborokba menj. Táborokban pedig remek alkalmak nyílnak arra, hogy ismerkedjen az ember. Nagy valószínűséggel, ha olyan a tábor, pont hasonló érdeklődési körökben, hasonló jellemű emberek között. És táborokban nagy arányban is szoktak barátságok kötődni.

Én ezt tudnám ajánlani. Tehát ha tudsz, a maradék nyári szünetben - ha nem utaztok szüleiddel sűrűn augusztus-tájt - nézz ki magadnak egy 1-2 hetes, 10 napos, vagy ehhez hasonló időtartamú tábort, pl. kézművestábor, madárgyűrűzés, erdészeti tábor, terepkirándulás, hittantábor, stb., valami ami megfelel neked, és persze aránylag megéri, regisztrálj, és menj el rá.

Én pl. - és tudom, van aki ezt csúnya húzásnak fogja felfogni -, de annak ellenére, hogy nem vagyok "igazán" vallásos, ebben az évben is nemsokára megyek a tanárom szervezte hittantáborba - "pusztán" azért, mert borzasztó jó a hangulat, a közérzet, és a tagok is mind-mind nagyon kedves és szimpatikus emberek. Hogy Lajos király nyomán úgy mondjam : Ama társaság megér egypár misét. ;)

Neked is efféle nyári programot tudnék ajánlani, ha JÓ társaságra vágysz!

A mostani környezeteddel pedig legyél optimista! Lehet, hogy néhányukban ugyanúgy megvan a csírája a komolyzene szeretetének, csak félnek bevallani. Lehet, ez kb. náluk olyan, mint először kimondani a szerelmed előtt a szemébe nézve, hogy "Szeretlek".

És én is, nem olyan régen még más zenére buktam... ;)

És ahogy emlékszem, itt egy előző hozzászóló is írta, hogy tanórán hirtelen milyen elemi erővel ragadta meg az egyik komolyzenei példadarab.

Úgyhogy : Küzdj és bízva bízzál! - hogy Madáchot idézzem... XDD

Ja, és amit az előző levélből lefelejtettem : Azok, akiknek tabu a komolyzene, megmutathatnád pl. ezt az "Easter-egg"-et (nem tudom, hogy ismered-e, de ha nem, szerintem észreveszed úgy is, hogy mire célzok) : http://www.youtube.com/watch?v=Dsw4IhZ_uQ0

Vagy esetleg ilyen jellegű zenék közül párat :

http://www.youtube.com/watch?v=UcTLJ692F70

http://www.youtube.com/watch?v=0CfipYqs2zo

http://www.youtube.com/watch?v=GQGI4nvWMpk

http://www.youtube.com/watch?v=nY33BLwZQjQ

Most csak úgy belinkeltem párat, gondolom annyi ilyen van fenn a neten, mint szemét.

Játsz be 1-2 ilyet nekik, aztán lehet kérdezni : Na, melyik is az alapja a másiknak?! XDDD

:D

Ja, és még egy költői kérdés a komolyzene üldözőinek:

Az a remix, ami 6 hónappal ezelőtt a top 25-ben ment a Rádió 1-en... Nos, először is már most - gondolom - annál a szuperprodukciónál valahogy már az fejtörést okoz, hogy mi is lehetett.

Na jó, nem ez a lényeg, mi sem tudjuk, hogy a Budapesti Operában mit játszottak 1992. Jan. 23-án... nem itt a kérdés.

A kérdés az, hogy egyáltalán fogják-e azt a zenét még játszani... bármelyik rádiócsatornán akár... vagy TV-ben, fogom-e újra hallani??!!

Vivaldi-t !400 éve! játszák újra és újra. Európában MINDENHOL.

Otthon, színházakban, hangversenytermekben, politikai fogadásokon, zeneiskolákban és amatőr zenei önképző körökben. Előadások előtti 10 percben, rajzfilmekben és filmekben, drámában és komádiában egyaránt, MP3 lejátszón és hifin, fesztiválokon. Játszák egyaránt hegedűn, zongorán, fuvolán, tubán, szitáron, cinken és szólógitáron. Egyaránt játsza a világhíres hegedűs és a hegedülni tanuló 8 éves, kamarában a tizenéves, zenevizsgán a tanuló, koncertező, és otthon magának a repedt hegedűn a Pista bácsi, amit még a régi szolfézsórán tanult.

Nem 4 hónapja - !!400 ÉVE!!

és FOLYAMATOSAN!

Esetleg ezeket is felvetheted a társaidnak. Őszintén érdekel, mit szólnak erre. Mi erről az önnáló véleményük, a rálátásuk.

Végül is, életképes disputatéma, nemde? FELTÉVE, ha mindegyik fél érvel, és NEM indulatból beszél.

100% érv, 0% indulat - ahogy a mondás tartja.