Akit halálra ítélnek, vagy "csak" fogságban van és tudja, hogy hamarosan ki fogják végezni, mit érez? Hogyan néz ezzel szembe?

Természetesen egy ilyen személyt volna legjobb megkérdezni, nyilván, de eddig még nem találkoztam eggyel sem. Mindössze egyetlen idős néni mesélt arról, hogy 1945-ben majdnem lelőtték az orosz katonák. Azt mondta, hogy amikor a fejükhöz tartották a puskacsövet, abban a pillanatban úgy érezte, teljesen felkészült a halálra, szóval "mehet"... Később még bánta is néha, hogy miért nem halt meg akkor... De hát ez azért más egy kicsit.

Aki nagyon idős már, illetve halálos beteg, az meg megint teljesen más ügy.