Miért kapja fel mindenki a vizet az anyázásra?

Szerintem a köztudatba az annyira beivódott, hogy az anyázás már vérre menö dolog.

Ha valaki ezt mondja az is tisztában van vele, hogy ez a legsértöbb amit mondhat.

Nekem egyszer az iskolába egy lány mondta hogy anyukám... Ennek a lánynak meghalt elötte 2 éve édesanyja. Èn annyit kérdeztem vissza, hogy szeretnéd ha én is így emlegetném az elhunyt anyukádat? Többet nem vitatkozott velem.

Tul komolyan veszik, nagyon szeretik az anyjukat, vagy esetleg valami igazsag is van abban mondtak..

Szerintem hulyeseg ilyenen felduhodni, nekem ugyanolyan komolytalan es primitiv sertesnek tunik mintha monjuk le idiotaznak stb.

Az is az o velemenye, a k..va anyazast szerintem meg ugy annyira sem gondolja komolyan. Inkabb ugy ertik szerintem hogy milyen kar hogy any.s megszult..

Mert az már túl van egy határon.

Amikor nem csak dühösek rád,hanem meg akarnak bántani.

Azt figyeltem meg, hogy ez a primitívséggel egyenesen arányos. Aki nem tudja elküldeni a munkatársát káromkodás nélkül a francba, az megsértődik az ilyenen, de aki tudna választékosan is, de neki most az anyázás áll "szájra", az nem sértődik meg.

Ez csupán megfigyelés, lehet tévedek, de aki az anyázáson fennakad, bizonyos szinten lemaradt a szavak jelentésénél, és a káromkodás szinte soha nem tényközlő műfaj, hanem erős érzelmi töltettel rendelkező összevissza szavak dobálózása. Tehát nem lát az illető a szavak mögé (az érzelmeket), hanem a szavak eredeti jelentésén akad ki.

hogy lehet értelmezni ezeket?

menj a ge.ibe, húzz a fa.zba, rohadjon LE (el szokott rohadni a dolog, nem el) "valamelyik testrészed", tetves állat (ez mióta sértés? mintha azt mondanám, hogy barna medve :D), csoffadjon le a tüdőd, és sorolhatnám...

Anyukámat szeretem a legjobban a világon, de nővéremmel az édesanyánk előtt szoktunk mondani egymásnak, hogy "anyádat". :D És akkor együtt ránézünk anyukánkra, aki ezen kiakad, hogy mért beszélünk így. (nem is az bántja, hogy róla van szó, mert a káromkodást hallja meg, nem a jelentést)

Anyukám kulturált hölgy, soha nem beszél csúnyán, és rossz szemmel nézi ezt tőlünk, főleg ha rendszeresen viccelődünk ezzel. (szóval nem azért tűri, mert ő is így beszél. :D)

És ha valaki le akar oltani, akkor jöjjön tényekkel, ne érzelmekkel, ezért az érzelmi alapon való kommunikáció soha nem tudott kiakasztani. Érvelj! (rosszul csináltam valamit? (elb...tam?) vagy figyelmetlen voltam? (vak sz.rjancsi?) akkor már a tényszerűség miatt magamra veszem, és elgondolkodok a dolgokon. Természetesen ebből sértődés soha nem alakul ki, mert ezek csak szavak... :)

A legtöbb esetben az anyázás is pont olyan szitkozódás, mint bármelyik másik. Én még nem láttam olyat, aki az anyázással ténylegesen az anyját szidta volna másnak, hanem egy szinten van a menj a p!csába-val, buz!zással meg az ilyenekkel.

Akik ezt szívre veszik, azok csak ürügyet akarnak arra, hogy "végre" elkezdődjön a bunyó.

Szóval ez egy ilyen álszent dolog, mert mindenki tudja, hogy csak szópárbaj, de érted.

Vagy ha valakit lek urvázol, arról tényleg azt gondolod, hogy pénzért dug? Nem, csak be akarsz neki ugatni, megsérteni, hogy vegye már észre magát, stb.