Akik mindig azt nézik, hogy de drága az élet, meg de rossz Magyarországon, azok mondjuk hogy éreznék magukat Afrikában, egy szegény faluban?

Lehet mert neked jól megy a sorod,még nem azt jelenti,hogy másnak is,ami a többség.

Majd kiváncsi leszek,ha nem lesz munkahelyed,és fizesd a Tb-ét stb egyebet,egy idő után nem lesz ekkora pofád.Vagy menj el éhbérért dolgozni,éppen hogy kijöjjön egy albérlet,meg a koszt-rezsivel.Csak ,hogy jól lakjál meg húst egyél egyszer egy héten.soroljam?Miért jössz ide Afrikával,nem kell elmenni odáig,itt is vannak olyanok szegénység keretei között élők.

Sehogy, mert nem élnék bele magukat.

Elsősorban azért, mert mindenkinek a saját nyomora a legnagyobb nyomor.

A külső infót csak cenzúrázva engedi be, pl. több olyat olvastam itt az oldalon, hogy kinában milyen jól élnek az emberek. Nekem van személyes tapasztalatom, hát tudnék mesélni...

Valamint, amit az utolsó válaszoló írt, hogy ha nem lesz munkahelyed menjd el éhbérért és neked sem... stb. Nos, én voltam ilyen helyzetben, elmentem éhbérért és addig kerestem állást, míg jobb helyzetbe nem kerültem. Tanultam mellette, kőkekemény volt munka mellett, szar fizetésből, de nem panaszkodtam, (és nem a krományt hibáztattam) hogy nekem milyen szar. Utólag nézve erősítette a személyiségem.

Szerintem alapvetően vannak a panaszkodós emberek, vannak akik tesznek a jobbért, és sajnos van egy réteg aki szerencsétlen, tenne, de egyszerűen nem megy, és van egy réteg aki szerencsés, és kapcsolatokkal rendelkezik.

Gondolom mindegyik réteg másfelöl közelítené meg a kérdést.

Személy szerint örülök, hogy mi nem Afrikában élünk. Szar a helyzet ma itthon, de szerintem sok esetben lenne kiút, ha tennének érte, csak nyavajogni egyszerűbb... (környezetemben tapasztalom)

Jól írta a második válaszoló, hogy mindenkinek a saját nyomora a legnagyobb nyomor, a saját baja a legnagyobb baj. Nem egy olyan embert ismerek, aki elviselhetetlenül katasztrofálisnak tartja az életét, esetleg már öngyilkosságot is megkísérelt úgy, hogy rendkívüli jólétben él, az anyagi helyzete messze átlag fölötti. Ismerek azonban egy csomó példát a másik végletre is: szó szerinti éhezés, lerobbant panellakás egy veszélyes, zűrös, durva lakótelepen, valóban messze átlag alatti rossz körülmények, és az illető mégis képes boldognak lenni, és örülni annak, amije legalább van.

Közhely, de akkor is igaz a mondás, hogy a boldogság belülről fakad. Az életkörülményeitől sem boldog, sem szomorú nem lesz valaki, nem ezek determinálnak a boldogságra.

Olyan vagy, mint apám, ő szokta felhozni a sokkal rosszabbul élő emberek példáját. Élő ember a földön még nem érezte jobbnak a saját helyzetét, csak mert mások éhen halnak. Ha bokán rúglak, attól még neked az ugyanúgy fáj, függetlenül attól, hogy valaki mást mind a két bokáján megrúgtam. A másik meg az, hogy ha esetleg eltartasz egy családot is, akkor felőled egész Afrika megdögölhet, ha úgy érzed, a saját gyerekednek nem tudod biztosítani, amit szerinted kellene. Bocs, ha bunkón hangzik.

20/L