Milyen emberi tulajdonságok miatt utáltatok ki osztálytársat, munkatársat? Vagy láttatok olyan helyzetet, ahol kiutáltak valakit? Milyen ember volt ő? Mi volt az oka a kiközösitésnek?

Engem azért közösítettek ki személy szerint a volt osztálytársaim, mert nem hallgattam azokat a zenéket mint ők például. Nem ugyanazokat a dolgokat szerettem, s az már nekik szemet szúrt, hogy amiket ők szeretnek én nem. Pedig nem hangoztattam. S emiatt felfigyelve rám kiközösítettek lassacskán. Mindig belém kötöttek, stb. Persze nem csak ők voltak, én is hibás voltam valamilyen szintig. De nem érdekelt annyira a dolog, hogy ezt boncolgassam. Kerestem egy másik társaságot és megoldottam. S igyekeztem nem veszekedni velük. De azért mégsem hagytam, hogy beszólogassanak azok, akik semmit se tanulnak de mégis olyan nagyok, én pedig otthon teszek valamit talán azért, hogy ötös legyek.

Én ennyit tudok erről.

13/L

Engem azmiatt mivel kepletesen szolva ok es en 1milio es -1millio

Teljesen mas vagyok

VISZONT ez meg nem ad okot nekik arra hogy KIRAKJANAk

Nagyon jó a kérdés.

Elsődleges rossz tulajdonsága annak a munkatársnak, akit kiközösítenek az az a jellem, aki gátlástalanul át akar taposni régi kollégákon, akár ki is használva a tőlük álnok módon megszerzett szükséges fontos infókat ehhez. Az ilyen ember mindenképpen nagyon jó emberismerő és először a főnököt szimatolja ki, hogy milyen gyenge jellemű ember, sokszor kérdez róla a munkatársaktól is és ezt a pontot megtalálva startol rá alattomosan a kollégákon keresztül a főnök manipulálására. Nem egy esetben láttam már ilyet és ilyen közeli ismerőseim is gyakran váltanak munkahelyet, nem véletlenül, hiszen a többiek összefogtak ellene. Irodai munkakörökben jellemző ez inkább nagyon.

Gimiben pedig szerintem nem érdemes egy egész bandához tartozni, mert az előbb-utóbb oszlani fog. Jó ha van 1-2 jó és megbízható baráti kapcsolatod úgy osztályodban, mint más osztályokban, sulikban is, házibulikból is ... több okból.

Általános utolsó két évében engem utáltak, mert nem festettem a szemem meg a körmöm és nem fiúztam, nem voltak emós elképzeléseim, hanem tanultam mint az állat a továbbtanulásért. A gimiben van aki nem szeret (stréber vagy, mert jól tanulsz) de ez csak egy pár ember és ők nem érdekelnek, én egyetemre akarok menni. A többiekkel jól megvagyunk, összetartunk, mindenki abban segít a másiknak, amiben jó, én például jó vagyok angolból és németből, én ebben segítek, nekem meg a matekban segít valaki más, szóval összetartó, jó csapat vagyunk, azt hiszem.

Akit kiutáltunk, az jellemtelen volt, hazudozott, nem csak rólunk másoknak, de a saját családját befeketitette, amikről minden kiderült, hogy nem igaz - őt kiutáltuk magunk közül.

Nálam azt nem tudták elfogadni gimiben, hogy nem társult a jó tanulóságom mellé egy jó tanulói magatartás.

A gimiben a legrosszabb átlagom is 4,5 volt, ebben benne van az egy hármas és egy négyes.

De az a laza, figura voltam, aki nem átallt néha elcsalni egy kört a futásnál, vagy nem átallt puskázni a rajzdolgozatnál.

Ne értsd félre, nem a puskázás miatt voltam jó tanuló.

Viszont az ilyen kis lazaságokat én mindig vagány dolognak fogtam fel, a mi osztályunkból ez teljesen hiányzott, mind idióták voltak, az a fajta, akinek nincs hobbija, sem saját élete, hazamegy, tanul, hazamegy, tanul. Nekik nem tetszett, hogy én bandákkal mászkálok, mégis jók a jegyeim.

Volt olyan lúzer, aki egy tesióra ötödik köre után, amikor mentünk a pályára, képes volt fennhangon figyelmeztetni, hogy "héé, neked még van egy köröd" ezt figyelte az a majomsegxű aszottkóró.

Mellesleg ma én vagyok az, aki megengedhet magának sok mindent, ők pedig csak irigykedjenek.

Sosem bántottam senkit, de ők mindent megtettek azért, hogy utáljam őkwt.