Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Nem rég derült ki számomra,...

Nem rég derült ki számomra, hogy szuperérzékeny vagyok. Van köztetek olyan aki szuperérzékeny? Érdekelnének a személyes tapasztalatok erről.

Figyelt kérdés
2013. nov. 1. 08:45
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
A teszt alapján én is az vagyok, de én nem igazán értem, miért írnak úgy erről, mintha valami szörnyű csapás vagy betegség lenne. Ez egyfajta személyiség és kész. Személyisége meg mindenkinek van, most akkor mindenki pszichés beteg?
2014. jan. 7. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim válasza:

Szerintem pedig az az igazán szuperérzékeny, aki tesztek nélkül, szinte mióta él, tudja, hogy szuperérzékeny. Én pl. ilyen vagyok. Egy szuperérzékeny ember figyel a részletekre, és nagy műgonddal elemzi önmagát, tehát már gyerekként is rájön, hogy ő kicsit nagyon más, mint a többiek. Szóval én azt mondom, hogy aki nem vette észre magán legalább 16 éves korára, az csak normális mértékben érzékeny, ami pedig szükséges az életben.

Én pl. az érzékenységemet és a dolgok megfigyelésére való hajlamomat úgy élem ki, hogy fizikusnak tanulok, ezáltal jó esélyem van rá, hogy olyan munkát végezzek, ahol adott a csendes, nyugodt környezet, és ahol magamba szállhatok anélkül, hogy bárki rám szólna.

Ha valaki, aki érdekel a környezetemből, rosszkedvű vagy valami gondolat/érzés nagyon leköti, egyből én is ráhangolódok, aztán pedig napokig nem tudom kiverni a fejemből. Már oviban is elég magas érzelmi intelligenciám volt, csak mivel ezt a szintet nem tudta követni a logikai intelligenciám, ezért sokszor nem tudtam, hogy hogyan felelhetnék meg egymással ellentmondó elvárásoknak. Mert én maximalista vagyok ilyen szempontból, és sokszor van, hogy valami belső ellentét van bennem (érzékenység detektora felfogja a problémát), de nem tudom szavakba önteni a bajomat, és nem is tudom, hogy mit csináljak sokáig, míg a rendszerező tudatos gondolkodásomnak nem sikerül felvenni az iramot a finomabb szintű megérzéseimmel. De míg a megérzéseim és a meglátásaim között ekkora szakadék van, nagyon feszült vagyok miatta, és míg a meglátás megérti a megérzést, eltelhet több év is. Viszont ebből származó előny, hogy így a logikus gondolkodásom mindig rá volt kényszerítve, hogy felfejlődjön a megérzéseimhez, szóval az elvontabb, komplex gondolkodásra egyre jobban rá tudtam hangolódni, ahogy idősebb lettem. Az érzékenységből fakadó művészi hajlamaimat pedig kiélem a zenehallgatásban, táncban, írásban, rajzolásban, beszélgetésben.


22/N

2014. márc. 17. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim válasza:
Ja, amúgy meg elég traumatikus gyerekkorom volt, és úgy gondolnák sokan, hogy aki kibír ilyesmiket megőrülés nélkül, annak erős kell legyen az idegrendszere. Hát szóval én nem lettem drogos vagy ilyesmi. Vannak teljesítmény problémáim, de úgy látom, hogy a gyermekkori traumák elviselését éppen a túlérzékenységem és a gondolkodási kényszerem segítette elő. Mert bár a kontroll nem az én kezemben volt, mégis segített, hogy legalább meg tudok érteni helyzeteket, viselkedéseket, hogy mi miért van. Persze adott helyzetben ígyis-úgyis áldozatnak éreztem magam, de biztos vagyok benne, hogy a szuperérzékenységem segítette a tudatosságom fejlődését, és a tudatosságom segítette az idegrendszerem stabilan tartását a viszontagságos körülmények között is. Szóval annak ellenére, hogy mindig csak azt hallgattam a világból, hogy én mennyire túlérzékeny vagyok, azért eléggé olyan dolgokat is kibírtam már csecsemőkorom óta viszonylagos kevés maradandó defekttel, amibe mások bele szoktak őrülni. Szóval, hogy megint precízen elemezzem a helyzetet: attól, hogy valaki szuperérzékeny, lehet, hogy pont ez teszi őt erősebbé, mert nemcsak sodródik az árral mint egy báb, hanem érzékel és az extra szenzációkat hasznosítani tudja...míg az átlagosan érzékenyeknek nincs ekkora tárházuk, melyet plusz tapasztalatok felépítésére alkalmazhatnának. A legtöbb nagy alkotó (tudós, művész, feltaláló) pedig arról híres, hogy olyan meglátásaik (minta) voltak, amik másoknak nem. Lehet, hogy utálták az embereket emiatt, de legalább több építőkockájuk volt az elképzeléseik színesítéséhez és megvalósításához. :)
2014. márc. 17. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim válasza:
Egyetlen problémájuk a szuperérzékenyeknek, hogy mivel több árnyalatot érzékelnek a világból, keserves munkájukba telik, mire kidolgoznak egy olyan kommunikációs képességet, hogy az átlagosok is megértsék, hogy mi a hópihéről beszélnek. Az a legrosszabb, mikor az átlagosok sem fogalmaznak elég jó, meg én sem...na akkor van, hogy összeveszek velük. :D A hozzám hasonlókkal legalább, ha vitatkozunk, ha nem is szavakkal, de az intuícióink hasonlósága segítségével könnyebben rá tudunk hangolódni egymásra. Ez a könnyebbség nincs nagyon jelen, mikor egy olyan emberrel beszélgetek, aki nem használja úgy a beleérző képességét. Mert egy dolog, amibe nem tudok beleérezni...az érzéketlenség. Minden másba egész jól megy. :) Ja igen...én egy extrovertált szuperérzékeny egyed vagyok, ezért nem tudja az agyam befogni a pofámat, mert túlpörög. :D Na, inkább megyek az energiáimat a tanulásban hasznosítani. :)
2014. márc. 17. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!