Ti hogyan éltetek át ilyet?

Sziasztok!

Nem egy kis tini vagyok már, aki minden nap másba szerelmes, több kapcsolaton átestem már, mindegyik nagy csalódással és fájdalommal ért véget, azonban most sajnos egy még rosszabb helyzet áll fenn, és kíváncsi vagyok, hogy aki még rajtam kívül megélt ilyesmit, az hogyan dolgozta fel. Úgyhogy többnyire olyanok válaszára lennék inkább kíváncsi, akik szintén átlépték legalább a felnőttkor küszöbét. Történt az, hogy teljesen beleszerettem egy lányba, nem csak úgy, éreztem, hogy ő is nyitott felém, nagyon jól éreztük magunkat egymással, tehát nem értettem félre, hogy például csak barátságot szeretne, vagy ilyenek. Azonban, amikor már úgy éreztem, hogy akkor itt lenne az ideje komolyabbra fordítani a dolgokat, akkor már észrevettem magamon, hogy már mély lelki szerelmet érzek iránta egyébként is, mert eltartott egy ideig, mire annyira közel kerültünk egymáshoz, mert csak a véletlen hozott vele össze, aztán egyre jobban kezdett alakulni közöttünk valami, szóval jó lett volna lépni. Azonban teljesen váratlanul elkezdett érdektelenül viselkedni, úgy vettem észre, hogy inkább teher voltam számára, pedig mindig gondoltam rá, megtettem érte sok mindent, de nem vittem túlzásba, hogy már idegesítően hasson, hanem a határaimon belül mozogtam a lehető legjobban kihozva magamból, hogy örömet szerezzek neki. Ő is hasonlóan állt hozzám, nagyon jól esett a törődése, úgyhogy fogalmam sincsen, hogy miért történt ez. Amikor legutoljára megkérdeztem, hogy lenne-e kedve találkozni, azóta még csak nem is válaszolt, és ez borzasztó rosszul esett, mert úgy érzem, hogy azok után, hogy a szívemet is kitettem érte, semmi rosszat sem okoztam neki, legalább egy választ megérdemelnék, hogy miért van ez. A problémát még rosszabbá teszi, hogy olyan külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik, amik az én szememben tökéletesek, tehát megtestesíti az ideálomat, és ezt anélkül mondom, hogy elvakultan ítélnék a szerelem miatt, mert eddig is így gondoltam, mielőtt őt megismertem, csak olyan ritka, hogy egyáltalán nem biztos, hogy találnék valaha még egy ilyen lányt, és ettől még rosszabb ez az egész.

Tehát az a baj, hogy felőröl ez a bizonytalanság, nem kapok tőle választ. Egyszerűen nem lehet túllépni ezen, mivel nem tudom feldolgozni, hiszen azt sem tudom, hogy miért van ez. Történt veletek már hasonló, hogy ilyen állapotban vergődtetek?