Ez betegség vagy csak szimplán ez vagyok én?

Ide most nagyon sok mindent írhatnék,de megpróbálom nagy vonalakban felvázolni.Mindig is csöndes,visszahúzódó,félénk voltam társaságokban,az osztályban (általánosban és szakközépben is) én voltam az osztály "szégyene",mindig piszkáltak ezért mert ilyen vagyok,lelkileg terrorizáltak "mert úgy se mer visszaszólni..",ha visszaszóltam akkor kinevettek (közben a szivem majd kiugrott a helyéről,mert úgy éreztem mintha lámpalázam lenne olyankor,hogy felszólalok..).Volt pár barátnőm az osztályban,de ők sem álltak ki mindig mellettem,vagy ha úgy adódott ők inkább mentek a többiekkel,arra hivatkozva,hogy bocsi te már nem férsz bele(nem akarták a szemembe mondani sokszor,hogy nem akarnak velem mutatkozni nagyobb társaságban..).Ezen sajnos mai napig nem tudtam változtatni,pedig próbáltam.Van barátom 3 éve aki elfogad így ahogy vagyok és mivel tudja,hogy nagyon szorongok ha társaságba kell menni,megpróbálja széppé tenni azt az időt,hogy ne érezzem rosszul magam.Sulis koromban ha engem szólítottak fel olvasásra vagy felelésre olyan lámpalázam volt mintha egy egész ország elé kellene kiállnom magyarázni,mai napig ez van ha a társaságokban kérdeznek valamit tőlem és mindenki rám néz és egyszerűen nem tudom kontrollálni mert elvörösödök,remegek,a szivem ki akar ugrani,néha csukladozva beszélek emiatt.Barátaim se nagyon vannak már,mert mindenki szeret szórakozni,én is szeretnék,de csak ülök mint egy darab bot és azt várom mikor mehetek haza,mert mindig mindenhol azt érzem,hogy nem tudok érvényesülni.Ezt szégyellem is és hiába próbálom nem megy a változtatás,munkám sincs még de ha lesz nem tudom mi lesz velem,hogy vad idegen emberek közé kell beilleszkednem ami egyáltalán nem megy,és a munkahelyen megint csak egyedül lennék..22 évesen elég gáz ez a dolog,de gondoltam,hogy talán itt választ kapok,hogy kell-e szakember vagy mégis hogyan győzzem le ezt az egészet..Előre is köszönöm a válaszokat.22L