Miért bunkók a budapestiek?

Igen, és ezt mindet mi, dekadens pestiek találjuk ki, mert nekünk aztán heppünk, hogy tétován bolyongjunk a városban, mert két hete nevezték át az utcát, amit keresünk, és senki nem tudja, hogy merre van, mert a régi nevén ismerik, mint ahogy mi sikkasztottuk el a négyes metrót is, hogy tízszer annyiba kerüljön, meg nekünk volt qrvára fontos, hogy celebek mondják be a Combinón a megállók neveit!

Itt csilingel a zsebemben a vidékiek kilopott, kicsalt, kihazudott, elsikkasztott pénze, és reggelente budai romkocsmákban mulatunk a hasonlóképp arrogáns haverjaimmal rajtatok, hogy ti micsoda szánalmas vidéki kis senki parasztok vagytok! Ilyenek ezek a fővárosi hétköznapok, lebuktam. :(

Összefoglaló a leggyakoribb okokról, ahogy én látom:

1) Nem elvi kérdésből nem adok pénzt a hajléktalannak ("úgyis piára költi"), mert igyon, ha akar, nem érdekel, csak azért, mert egyrészt nekem sincs sok, másrészt ha mindenkinek adnék, aki megállít, egy nap alatt elosztogathatnám a fizetésem felét.

2) Többnyire mindig átadom a helyem akinek kell (idősek, kismamák, megsérült emberek), de ha épp rosszul vagyok, vagy csak piszok fáradt, akkor nem, és az se érdekel, ha a földhöz veri magát a másik, mert egy idő után felmerül benned, hogy _mindig_ te adod át a helyed, hát most az egyszer nem! (és a fáradt alatt pl. azt értem, amikor még egyetemistaként tizenkétóráztam, majd áttanultam az éjszakát, majd bementem vizsgázni nyolcra lefekvés nélkül, majd bementem dolgozni nyolc órában, ami kilenc lett).

3) Nem tudom, hogy én vagyok-e szerencsés, de eszméletlen nagy arányban találnak meg a hülyék, és a közvéleménykutatók, a valamit eladni akarók, meg a (nem kamu) alapítványoknak gyűjtők is, nekem meg nincs kedvem végighallgatni a baromságaikat, nem érdekel, úgyse barátkozok össze vele mert elég barátom van, úgyse veszek semmit/támogatok senkit, mert nincs pénzem. Ezért egy hosszabb nap után előfordul, hogy az "elnézést!"-re nem udvariasan odafordulok, hanem megszaporázom a lépteimet. Lehet, hogy szegény csak az útvonalat akarta megkérdezni valahová, de sokkal könnyebb valakinek meg se állni, mint lerázni, ha már beszél, meg én is megoldottam egyedül amióta csak felköltöztem, úgyhogy más is képes erre.

4) Nem azért sietünk mindenhová, mert nem indultunk el időben, hanem mert a nagy számok törvénye alapján sok embernél több a baleset is, ilyenkor állunk; vagy rosszul lesz egy utas a járművön (és komoly rosszullét esetén a sofőrnek kötelessége megvárni a mentőt, nem dobhatja le csak úgy a megállóban, úgyhogy villamos, metró vagy troli esetén ilyenkor áll az egész vonal, mert ugye kötöttpályás), és lehet mondani, hogy kalkuláljam bele és induljak el időben, de könyörgöm, miért induljak el minden reggel egy órával előbb, mert "mi van, ha ma is kiugrik valaki az egyes villamos elé?" (igen, sajnos nemrég történt ilyen)

5) Vannak olyanok, akik vagy eleve azt hiszik, hogy őket mindenki át akarja vágni, vagy azt hiszik, hogy mindenkit a s*ggükből rántottak ki, és ezért a napi feszkót levezetik a kasszáson, a postáson, meg úgy általában bárkin, aki az útjukba kerül. Ezek az emberek vannak kisebbségben, ők bármely szegletében az országnak ilyen bunkók lennének, csak itt is a nagy számok törvénye alapján többen vannak. A problémás, óbégató, panaszkönyvért asztalt verő vásárlót meg könnyebben észrevesszük, mint az a másik kétszázat, aki kulturáltan, nyugodtan vásárol az üzletben, mert az nem kirívó.

6) A cigányok, a csövesek főleg férfiaknak, az építőmunkások meg főleg a nőknek imádnak beszólogatni, de nem hittem volna, hogy van, aki ezt felveszi. (És ezzel nem megsérteni akarlak, csak észrevétel, hogy onnan látszik elsőre, hogy ki az, aki vidéki, hogy ő, ha megbámul valami miatt, még akkor is bámul, ha már észrevettem, hogy néz. Én ezt úgy reagálom le, hogy rámosolygok, hogy nem foglalkozok azzal, ha bámulnak, a proli csöves meg úgy, hogy "mit bámulsz köcsög")