Miért lettem én ilyen "lelkileg gyenge"? Bővebbenn lent.
19 éves fiú vagyok, egyáltalán nem egy beszari, nyápic alak. Kiállok magamért, tudok normálisan kommunikálni másokkal, bírom az erős fizikai munkát.
DE...
Minden házi állatom elvesztését kegyetlenül megsíratom, és lelkileg is nagyon magamra veszem. Ha kóbor állatokat látok mindig befogadnám őket, nagyon megsajnálom mindet. Ha valaki hozzám közel álló olyat mond valamiről/valakiről ami sértő akkor is mindig rám jön a sírás. Még ha egy filmben olyan jelenet van ami a halálról, vagy a magányról szól még azon is elbőgöm magam.
Szóval mitől alakulhatott ez ki? Normális ez egyáltalán? Eddig még egy közeli rokonomat sem veszítettem el, de félek, ha bekövetkezik idegösszeroppanást vagy valami hasonlót kapok.
válasza:
válasza:Figyelj, a sirás nem a gyengeség jele... Ezt csak beléteknevelik, különösen fiúkba.
Nem vagy gyenge, hanem együttérző. :) Nagyon kevesen vannak emberek, akiknek ilyen nagy az empátiájuk. :) Ez egy érték.
válasza:Apukám is ilyen. Nagydarab, erős ember, mégis elsírja magát apró dolgokon is, és elmondta, hogy olyan idősen, mint most te, még többet bőgött.
Amúgy meg sok kultúrában van, ahol a férfiak se szégyenlik a könnyeiket, mint pl. Brazíliában vagy Japánban. Ha elolvasod az Odüsszeiát, ott is látod, hogy a kemény , görög harcosok is gyakran elsírják magukat.
Ez egyébként az agy limbikus rendszerével van összefüggésben, ha nagyon tudományos akarok lenni, mert az a szerv felel az érzelmekért, de a hormonháztartás is, de egyáltalán nem kóros dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!