Ki mikorra találta meg önmagát? Azt az énjét, aki és ami és valóban úgy is érzi?

Én most lettem 20, és hasonlóan érzek.

Egyébként meg szerintem ilyenkor még jó hogy ha "csapongnak" az érzések, mert azt látom hogy a nálunk csak kevés évvel idősebbek, pl 23-25 évesek már néha teljesen "kiégnek" ami nagyon szomorú. Bennük már nem csapongnak az érzések, hanem elfogadják hogy nem lesz nagyobb változás az életükben. Persze azért ez nem annyira gyakori, de azért durva hogy már ebben a korban elkezdődik a "kiégés".

Ezért is van, hogy sokan soha nem találják meg az énjüket.

Én például nagyon sok időssel találkozom, akiknek nincsen lelki békéjük és csak panaszkodnak, hogy ezek meg azok akartak volna lenni, de nem lettek a férjük testvérük... akárki miatt.

Én egyelőre azt a tanulságot szűröm le ebből, hogy sosem szabad megállni, megállapodni amíg nem érezzük úgy, hogy az az állapot tényleg a lehető legjobb. Eszerint az érzelmek csapongása is egy célravezető, és pozitív dolog.:)