Teljesen csalódtam az emberekben, teljesen elvesztettem a beléjük épített hitemet és türelmemet. Úgy érzem már soha nem fogok megbízni bennük. Mit tegyek?

Hány éves vagy? Egyébként meg sok ember önző, de nem mind és attól még lehetsz boldog, nem kell velük foglalkozni a lelkedben legyél erős és vidám...

Ezzel sokan így vannak. Mindig csak annyit adj, amennyi nem esik nehezedre, sőt örömdet leled benne és soha ne várj cserébe semmit. Akkor nem fogsz csalódni. Ne hgyad, hogy bárki kihasználjon, hiszen egy életed van. Én is nehéz helyzetben vagyok, mert megint rámtelepedett egy rokon, elvárná, hogy mindig ugráljunk miatta. De ha mindenkire annyi időt szánnék, mint rá, magamra nem maradna egy percem sem. Mindent megtettünk erőnkön felül, ő mégis mindig azt kántálja, hogy nem számíthat ránk. Az emberek önzőek, némelyik pedig nagyon önző. Vállat kell vonni, és nem törődni velük, az életünket pedig úgy irányítani, hogy boldogak legyünk.

Én sem bízom senkiben, mert az ember mindenkiben csalódik, ha sokat vár. A kapcsolatok érdeken alapulnak, vagy anyagiakon, vagy olyasmin, hogy legyen az illetőnek kinek panaszkodnia, a szülőkön kívül senki sem szeret minket érdek nélkül, de sokan még a szülők közül sem. Szóval ne várj olyasmit, ami nincs benne az ember természetében. Még a szerelmi kapcsolatok is illúziók, hormonok okozzák azt a nagy, szép érzést, 5 éven belül rájössz, hogy az is érdekember, jobb, ha eleve tudod, és úgy rendezkedsz be, hogy egyedül is boldogulj, mert sokszor fogsz elveszíteni embereket a kiábrándító viselkedésük miatt. Ne légy kiszolgáltatott anyagilag senkinek, akkor legalább egzisztenciálisan nem tudnak tönkretenni.

A letriviálisabb példa: egyetemi büfében ha valaki odajött hozzád széles mosollyal, te meg megörültél, milyen kedves, hamar kiderült, hogy "jaj, nincs nálam pénz, vegyél már nekem egy szendvicset", és persze a legdrágább rántott húsosat kérte, vagy ha a folyosón örült meg vki az embernek nagyon, abból is mindig kiderült, hogy a jegyzeteidet akarja.