Miért ilyen illúziórombolóak a mai férfiak? Hol van a talpraesett réteg?

Elhatároztam, de most már nem csak mondogatom és panaszkodom, hanem tényleg elhatároztam, hogy kimegyek Ausztriába dolgozni, mert itt ahol én lakok semmi nincsen, és nem is lesz. Csak pillanatnyilag még tanulom a nyelvet, mert az még rám fér. Jó,nekem is van sok-sok hibám, nem voltam túl leleményes és talpraesett nagyon sokszor, bár már valamicskét javult a helyzet, de komolyan mondom a mai férfiak többségénél még így is reálisabban gondolkodom.

A legtöbb csak tököl meg nyavalyog, meg panaszkodik meg vegetál. Az ország trágyadombhelyzetben van tudom én is, de aki akar valamit az tesz is érte, ha más nem kimegy valamerre, hogy jó pénzt keressen. A hatalmas probléma az, hogy férfiak nagy része megelégszik azzal a semmi pénzzel amit itthon keres. Azt hiszik majd 80000-90000Ft-ból családot tudnak nevelni. És mikor kérdezi az ember, hogy akkor miért nem mégy ki külföldre dolgozni, vagy csinál akkor valamit, akkor meg csak a kitérő kifogásokkal jönnek, hogy nem tudom a nyelvet, nincsen pénzem stb... Nyelvet lehet tanulni munka mellett is önszorgalomból, pénzt meg csak annyit kell összeszedni amíg az első fizetését meg nem kapja. ezek csak kifogások! A barátom is ilyen volt, nem is akart ő előbbre lépni, csak azt észt tudta osztani, hogy a szerelem az a szegénységet is kibírja! Ja persze! K@vára boldognak lehet lenni, mikor enni nincs mit egyébként! De nem csak ő, sok ilyenről hallottam, egyszerűen nem lehet velük mit kezdeni, nem lehet őket sehová sem mozdítani! tutyimutyi totyorgó papucsok! Akkora utálat van bennem és méreg feléjük, és magamra is haragszom, hogy nem vagyok olyan szerencsés hogy találjak egy olyat, aki határozott és vannak tervei, és nem fél belemenni az ismeretlenbe! Olyan irigy vagyok néhány ismerősömre, akik a párjukkal tudtak kimenni közösen. Én meg mehetek egyedül mert a világ tele van gyáva barmokkal! Főleg az én korosztályom! Hol vannak a bátor, ügyes emberek? A mesekönyvekben?