GYŰLÖLÖM magam, mert nem felelek meg az elvárásaimnak. Én nem a "lehetőségekhez mérten a legjobbat" akarom kihozni az életemből, hanem A legjobbat, különben úgy érzem, hogy az egésznek semmi értelme. Sosem tudok megbocsátani. Milyen életem lesz így?

Legszívesebben megölném magam, és elégetném a világot a sok rohadt boldog emberrel együtt. Aztán elégetném magamat is, büntetésképp, amiért ilyen köcsög szemétláda vagyok, aki tönkreteszi más örömét.

Gyűlölöm, hogy a qrva világ és a qrva élet semmit nem ad neked, mindenért meg kell dolgozni és mindent az entrópia ural. Miért van az, hogy a természetnek pl. az az érdeke, hogy mindenki hülye legyen, az okos emberek felejtsenek, amit létrehozunk, az elrozsdásodjon, a kertünk ne szemet gyönyörködtető növényekkel, hanem gazokkal és gyomokkal teljen meg, és általában, ha nem csinálunk semmit, akkor a hülyeség, az állatiasság érvényesüljön? Miért van az, hogy minél speciálisabb, minél kifinomultabb, több munkával létrehozott valami, azt annál könnyebb szétrombolni? Miért van, hogy az agyatlan hülyék mindent túlélnek, a kifinomult gondolkodású emberek meg gyakran becsavarodnak és a sok idegeskedés miatt korábban halnak? MIÉRT SZÜLETTÜNK ERRE A SZAROS BOLYGÓRA, AMI SZEMMEL LÁTHATÓAN SOKKAL JOBBAN KEDVEZ AZ ÁLLATOKNAK, ÖSZTÖNÖKNEK, ERŐ SZAVÁNAK, MINT AZ EMBERI ELVEKNEK ÉS ÉRTÉKEKNEK?

Nem, nem fogyasztottam drogot. Csak gyűlölöm a világot és magamat.