Mitől van és hogyan kezelhető ez a baromi nagy szeretethiány?

Szóval anyummal elég viharos a kapcsolatunk,apámat meg nem is ismerem. Egészen igeáig nem is volt semmi bajom,nem törődtem különösebben ezzel,hiszen sokan élnek csonka családban. Az utóbbi időben azonban eluralkodott rajtam valami hiányérzet. Azon kaptam magam,hogy az egyik tanáromat nagyon megkedveltem,mondhatni apaként tekintek rá(amúgy korban lehetne az apám). Olyan jó érzés a közelében lenni,hallgatni a dörmögő hangját. Ez általában nem jellemző rám,de most annyira odamennék hozzá,és megölelném vagy puszit nyomnék a homlokára. Persze tudom,hogy nem lehet,ez abszurd,de attól még frusztrál. Olyan jó lenne odabújni egy férfirokonhoz,de az sincs. Már ott tartok,hogy legszivesebben már a parkban lévő díszfákat is ölelgetném,aludni is csak a kék plüssnyulammal tudok. Beteges,ugye? Szégyenlem is eléggé,hogy így lecsúsztam oviszintre,de ezzel egyedül nem tudok mit kezdeni. Szerintetek mit tegyek,hogy enyhüljön ez a maró vágyakozás? 17L