Hogy lettek az emberek ilyen rosszindulatú, eltorzult, előítéletes barmok? Miért minden második emberben ezeket tapasztalom? Hol vannak a rendes, tisztességes emberek? Nem értem. Velem lenne a baj?!

köszi kicsit megkönnyebbültem, hogy más is érzékeli ezeket, nem csak az oltást kapom... nem tudom, hogy lehet ezt elviselni... még (remélem)elég hosszú élet áll előttem de már most ott tartok, hogy nem akarok nyitni az emberek felé sőt...inkább lennék egész nap egyedül ne szóljon hozzám senki stb... az a biztos kb... elég rossz érzés

ja ne érts férre :D mindig nyitott voltam, meg rengeteg barátom volt, aztán olyan szinten megváltoztak, rossz irányba, lecsúsztak nagyon... negatívak lettek, egymás ellen támadtak...aztán feloszlottak ezek a kapcsolataim is...és folyamatosan olyan emberekkel hoz össze az élet, akik fele nyitok, normális vagyok, próbálok segíteni stb...és mire észbe kapok már cserben hagynak, vádaskodnak, veszekednek stb... sőt bunkók velem...pedig én tényleg mindent próbálok megtenni azért akit megkedvelek...de ilyen tényleg nincs, hogy csak ilyen emberekkel hoz össze az élet...legutóbb egy 15 éves barátságom ment gallyra, úgy hogy én semmit nem csináltam, szimplán megbolondult a barátnőm...most pedig ismét egy barátomban kellett akkorát csalódnom, hogy az állam még mindig a padlón van...

Hát köszi tényleg nagyon jó ez a videó

bocsi, a késői válaszért, de csak most jutottam gép közelbe...hát erre a kérdésre szerintem hetekig gépelhetném a válaszomat...de gyorsan kiemelem az utóbbi pár emlékemet...Barátnőmmel 15 évig szétválaszthatatlanok voltunk, aztán hirtelen bekerült közép suliba és mintha elvágták volna a barátságunkat, sőt olyan szinten ellenséges lett velem,hogy a mai napig nem tudom hova tenni a dolgot. Aztán középsuliba is mindenki ellenem lett, mert én nem akartam összeolvadni se a plázacicákkal, se a partypicákkal, se a stréberekkel...és én voltam akkor is a szar, már-már utáltam bejárni is kb...utolsó évbe ott hagytam a sulit, kiköltöztem külföldre a barátommal(az ő bátyjáékhoz)...na most ez megint egy szép történet, már 4 éve kint él a bátyja meg a bnője...akkor még kint lakott a csaj nővére is a 3 éves kis gyerekével, akit egyedül nevelt...minden tök jó volt semmi probléma nem volt...én nyilván az én részemről mindent megtettem, hogy beilleszkedjek, hamár voltak olyan rendesek, hogy felkaroltak minket külföldön...a csaj gyerekére gyakorlatilag non-stop vigyáznunk kellett sehova nem tudtunk menni,volt, hogy még a munkából is elkéstem ez miatt...a másik csaj rendmániás mindig sírt, hogy én nem takarítok(minden nap), de mikor kitakarítottam sose volt neki, jó mert mindig belekötött...a gyerek 4 évesen még beszélni alig bírt...esze semmi a csórikámnak...le volt szarva...volt, hogy kaját nem kapott mondván, hogy ott van a hűtőbe egyél valamit -.-" aztán bekattant a csaj és hazaköltözött...semmi konfliktusunk nemn volt és mikor hazament mindenkinek azt ecsetelte, hogy én mekkora curva vagyok, meg a hugával kitalálták, hogy én csalom a barátomat, éttermekbe járok más csávókkal stb...mikor este 5től éjfélig dolgoztam mindig utána meg örültem, hogy hazaérek végre...közbe volt egy családi esemény ahol a csaj a párom bátyjának a haverjára(részegen) rányomult...én nem ittam, ugyhogy egyedüli józan személyként csak emlékszem a dolgokra...és elmeséltem a páromnak ő meg mikor már nagyon besokalt abból, hogy basztatnak a bátyja meg a csaja, akkor kikotyogta mérgében a bátyjának, hogy milyen szép is a bnője...mi elköltöztünk tőlük, aztán átmentünk letisztázni a dolgokat...abból állt, hogy a csaj vörös fejjel, 5cm-re az arcomtól üvöltött velem, hogy én egy hazug "c*rva" vagyok stb...én csak mosolyogtam mert olyanokkal vádaskodott, hogy egyik szava ütötte a másikat, meg kicsit se volt feltűnő, hogy ilyen idegbe jött, ha ugyebár nincs valóság alapja annak amit mondtunk...persze az egész azon csúszott el, hogy ez a csaj a párom szüleinek azt mondta hogy ők engem be se engednének a házukba meg, hogy ne engedjenek be stb...ja meg volt az, hogy a bátyja ellenem fogja uszítani a páromat, meg ha külön költözünk, akkor is mindig elcsalja, hogy velem ne tölthessen időt...miközbe én úgy tudtam, hogy mi full jóban vagyunk...és 30éves emberekről beszélünk...komolyan sírni tudnék, hogy ilyen világba élek, hogy felnőtt emberek, úgy hisztiznek meg veszekednek, mint a tinik...