Nagyon cikis történetek?

Ez annyira nem az, de azért leírom: köszöntem egy vadidegennek a buszon, hogy: Szia, Liza!

Hátulról úgy nézett ki :)

Kb. egy hónapja történt:

Hetedik osztály, osztálykirándulás, 20 tanuló, egy szervezésre képtelen tanár. Az ofőnk összes terve az volt, hogy felvonatozunk Budapestre, és majd ott csinálunk valamit. Oké, odaértünk. elmegyünk sétálni a várba, aztán vissza. és utána jön a nagy dilemma: most mi a frászt csináljunk? Tanárnő kitalálta, hogy menjünk el a Parlamentbe, mert már mióta el akarunk oda menni. Nekünk kellet neki megmagyarázni, hogy azt talán előbb meg kellett volna szervezni, mert ha így beállítunk, nem jutunk messze. részünkről az lett volna a tökéletes, ha leülünk valami árnyékos parkba, és szabadfoglalkozás. de ez az ofőnek persze nem tetszett, neki más ötlete támadt: vigyük el a diákokat sétálni a hegyekbe! más kérdés, hogy ezért a lehetőségért egyedül ő rajongott, de mindegy, végül is elmentünk valamilyen hegyre. Fogalmam sincs, mi a neve, sztem a tanár sem tudja. XD. Tehát ott sétálgattunk egy ideje, amikor megláttunk egy játszóteret. Mivel akkor már mindenkinek minden baja volt, leültünk, ettünk-ittunk-pihentünk. Volt ott egy kis tó, aminek a szélénél egy fára fel volt kötve egy kötél, amire vízszintesen egy fadarabot erősítettek rá, tehát ilyen fordított T betű alakja volt. Rá kellett ülni a végére, és kilöknek a víz fölé. Nem tudom melyik pihent agyú osztálytársam vetette fel, hogy üljünk rá egyenként, viszont ezt mindenki jó ötletnek tartotta. ki menjen elsőnek... Hát persze, hogy én! Felültem arra az izére, és belöktek a tó fölé... na most a bajok ott kezdődtek, hogy ezt a cuccot kábé hét-nyolc évesekre tervezték, úgyhogy folyton csúsztam le róla. elkezdtem kapálózni a lábaimmal... hát a jó életbe is nem belerepül a cipőm?? de. ráadásul olyan anyagból készült, hogy simán elsüllyedt a vízben. tehát ott kapálóztam, cipő nélkül, ráadásul egy kicsit hátradőltem, és mivel elég hosszú hajam volt, a vége belelógott a vízbe. gyönyörű. egyszerűen az volt. valahogy lejöttem, leültünk a fűbe, és gondolkoztunk, hogy mi legyen. mert hát cipő nélkül nem mehetek, mert a talaj olyan forró mint a tűz. váltócipő meg senkinél sem volt, mivel már elmúltunk öt évesek. én bebizonyítottam, hogy ez nem korfüggő. végül egy srác előhúz a táskája mélyéről egy pár sötétkék, negyvenhatos strandpapucsot, hogy jó lesz-e. hát, pillanatnyilag nekem oly mindegy volt, sőt, kifejezetten jól jött, mivel már azon gondolkodtam, hogy rácelluxozok valami hőszigetelő anyagot a talpamra és akkor jó az úgy. tehát örömmel bújtam bele a papucsba. egész keveset botladoztam, és emiatt mostanáig nem tudom miért, de azt hittem, hogy futni is tudok benne. megpróbáltam... a harmadik lépés után akkorát estem, hogy a beton adta a másikat. ééés ekkor lett annyi a topomnak, ami felakadt a fára, és ezáltal a hasamnál egy tizenöt centis, félkörív alakú rész leszakadt belőle. meg a térdemnek, amit elég durván lehorzsoltam. ja meg az állkapcsom bal felének, ami szintén "kissé" sebes lett. na ekkor adományozott nekem a tanárnő két konyharuhát. nem, és sem tudom mit keresett az nála. viszont most kifejezetten jól jött. mindkettőt leöntöttük ásványvízzel (jobb nem volt kéznél), és az egyiket rákötöttük a térdemre, a másikat odafogtam az állkapcsomhoz. a felsőmmel nem tudtunk mit kezdeni, lett egy hasvillantós topom, kicsit csöves kiadásban ugyan, de legalább ingyen. most gondoljatok bele hogy néztem ki: egy lány derékig érő, eszelősen gubancos szőke hajjal, farmersortban, térdére egy rózsaszín kockás kendő csomózva, a felsője mint egy csöves utcalányé, a bal arcára egy kék csíkos kedőt szorítva. ööö, inkább no comment!. :D