Mit gondoltok rólam ezen történetek alapján? Hosszú de szeretném ha válaszolnátok

könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel, de mégsincs senki akire mondhatnám hogy barát / barátnő. következzen néhány történet, hogy megismerjétek a problémát!

1.

most hogy manapság mindenki FB-on éli az életét, azt hinnéd még könnyebb a kommunikáció, háát nem. én az élőbeszéd híve vagyok, de van FB-om, iskolai dolgok miatt. itt van egy olyan lehetőség, hogy megtudod jelölni kivel hol mikor voltál. egyik évfolyamtársam elhívott dumaszínházba, a helyszínen 2 másik osztálytársammal találkoztunk, 4-en voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, nagyon vicces volt az egész. haza érkeztem, utána néztem FB-ot láttam a híreknél hogy az egyikük kiírta hogy dumaszínház vele : kata, lili, dolly. (kitalált nevek) engem meg kihagyott a felsorolásból. ez egy kicsit fáj, nem az hogy nem vagyok megjelölve, mert igazából szívből utálom a facebookot, csak gondoltam nem 2 perce ismertük meg egymást, engem is illett volna feltüntetni. pláne hogy utána elmentünk bulizni és ő kérdezte meg hogy én is mennék-e.

2. egyik barátnőmnek nemrégiben elég szerencsétlen szériája volt, nem sikerült semmi amit szeretett volna. vigasztaltam, persze ha nagyon rossz passzban mindig velem mérgeskedett, én miért mondtam hogy hamarosan minden jobb lesz, mikor lesz az, ne áltassam. persze nem lógtam állandóan a szájában, csak ha ő is úgy gondolta hogy emgosztja a baját. nemrégiben megbeszéltük hogy elmegyünk egy programra, mindkettőnknek tetszik, remek, de ő persze nem jött, mert egy másik barátnőjével mentek moziba. azóta se kérdezem hogy érdekli e olyan program ahová én megyek, meg ő se keresi a lehetőségét ennek. ez kicsit rosszul esik, mert nem így ismerem, hogy se szó se beszéd, utolsó percben se szól hogy más dolga van.

3. évekkel ezelőtt megismertem egy szimpatikus srácot. első találkozás után temettem is az emlékét, gondoltam hamar megismertem, mint mindenki más, hamar el is tűnik, nekem sosem lesz barátom. azonban ismét feltűnt a színen, kérte hogyha van kedvem akkor találkozzunk, mutassam meg neki a várost ;) nagyon hamar megtaláltuk a közös nevezőt, meg is lepődtem hogy van olyan ember aki utánam érdeklődik. az utolsó találkozásunkkor kérdezte hogy nem e baj ha elmegy hétvégén bulizni? (már miért lenne az?.. csak engem nem hívott, gyanúsnak kellett volna lenni de nem érdekelt ez akkor ) meg nagyon kedves volt, amikor haza indultam, megcsókolt, mondta hogy szia, akkor majd legközelebb. másnap a srác FB-on kapcsolatban állapotot adott meg, de ekkor kellett rájönnöm hogy nem én vagyok a szerencsés. :( ekkor még fiatal voltam, és nagyon mélyen megbántva éreztem magam, miért kell hetekig játszani velem, ?sokat sírtam miatta, sajnos sokáig emésztettem magam, aztán túllendültem. fél év után kiléptem az ajtón, és elmentem bulizni, eldöntötem hogy én is szórakozni fogok, végtére is nehogymár én ne élvezzem a nyarat, a bulikat. háát inkább nem írom le hogy mennyire is jól éreztem magam, történtek dolgok, olyan srácokkal akiket akkor láttam először, de nem kell rosszra gondolni, (vagy mégis ? :/) a bulik során megismertem egy csajt akivel mindig együtt indultunk bulizni, megbeszéltük mik történtek multkor ;) :D meg meghivtuk egymást egy egy sörre, amig nem jött valaki aki azzal indított hogy meghívna minket :D D :D :D de csak bulik előtt szoktunk beszélgetni, nem mindig együtt mentünk haza, de így is jó barátnők voltunk szerintem. szóval átlendültem a depiből egy partizós csajba, talán túlságosan is, 2 hét alatt túl sok sráccal csókoloztam, mind szórakozóhelyen, éreztem hogy átléptem egy határt, ami megint nem én lennék. visszalendültem a normális életbe, megismertem egy másik srácot, szintén buliban :)) az az este egyébként sem azzal telt hogy buli, csak oda indultunk, egy pár szám eejéig táncoltunk, amikor hirtelen ötlettől vezérelve egy 5fős fiú csapathoz csapódtam, (ez egy jó szokásom hogy ide oda sodródok a zenével, és jól érzem magam olyanokkal akiket nem is ismerek, mosolyognak rám, nevetünk iszunk )szóval egyikük nem kicsit rámmozdult, nagyon durván táncoltunk, kissé erotikusra sikeredett fogalmazzunk igy. amikor kimentünk levegőzni, egyből fogta a kezem, a barátai tartották a kezüket, hogy bemutatkoznak, ő pedig azt mondta hogy nehogy kezet fogjak velük, mert csak k.rvával fog kezet egy férfi ( szolid részeg what.the.fuck fejjel nem fogtam kezet velük :D :D (utólag belegondolva nagyon vicces szituációba kerülhettem :D)) meg a combomat bámulta, simogatott, amikor a barátai el akartak menni máshova, kérte hogy menjek. szóval mentem, és nem bántam meg. reggel7 kor értem haza, lakótársam már nemtudta hol vagyok. :) szép este volt, az tuti. akkor hétvégén keresett a srác, hogy menjek vele sétálni, vagy moziba, vagy menjünk valahova. megint abba a helyzetbe keveredtem, hogy megismertem, de hamarosan lelép... erre gondoltam hirtelen. habár a srác helyes volt, engem zavart hogy csaknem 4 év különbség van köztünk, hiába múltam 18, azért még igencsak fiatal vagyok, nem akartam ezt féltem hogy mi lesz ha tényleg össze akar jönni velem, és inkább leráztam a srácot. nagyon bántam, és iszonyatosan szégyenlem magam, hogy esélyt sem adtam neki, még csak egy találkozóra se mentem el, csak egy sms-t kapott hogy ne haragudjon, ne értsen félre, szóval próbálkoztam szépíteni, de az igazság hogy bunkó módon leráztam. ennek egyik oka a fentebb említett félelem attól hogy idősebb,másik hogy tetszett egy másik, mondhatniszerelmes voltam, persze ezt senki nem tudta, még én is emésztettem a dolgot, csak még másiknak barátnője volt, engem alig ismert. tetszett az hogy komoly, és ő is jól néz ki, plusz hogy egyidősek vagyunk, szóval nem akartam azt hogy tetszik valaki közben meg ismerkedek egy idősebbel. de ha lett volna annyi eszem hogy találkozzak vele, talán most vele lennék. na mindegy, miután leráztam, 1 héttel később lett barátnője, szerintem ő jobban is passzol hozzá, de bántott a dolog továbbra is.

szóval itt jön képbe a másik srác, akinek volt barátnője. a csajszi szakított vele, a srác nagyon kiborult, én tudom milyen ez, de mégsem vigasztaltam, mert nem akartam a lelki szemetese lenni. fél évig kerülte a témát majd bevallotta hogy szeret, és velem szeretne lenni. én igent mondtam, 2 hétig bizonytalan volt abban hogy tényleg akar e engem (vagy még sír a volt csaj után) majd mondta hogyha szeretem, akkor mostantól komolyan gondolja (? 2 hétig minek gondolta..?) ha csak szórakozok akkor most menjek ki az ajtón. azóta is együtt vagyunk. ez már 1 éve volt, de kezdenek felmerülni problémák. például hogy vele nem tudok beszélgetni, mert tényleg, ha egy kis apró nézeteltérés van, akkor ő azt úgy fogja fel hogy máris rengeteget veszekszünk. és hogy ez nem jó. meg semmit nem tudok vele megbeszélni, sokadrangú vagyok az ő fontossági listáján. megígéri hogy majd segít nekem, közben mindent egyedül kell kikinlódnom, meg inkább mondja hogy nem tudok segíteni, a végén meg odajön hogy jaaaj annyira segítettem volna. ilyenkor elküldeném az anyjába. vagy hogy miatta összevesztem a családommal. szerettem volna bemutatni, anyukám össze vissza megkavarta a programot, és amikor megkérdeztem anyutól hogy eljöhet vagy nem? azt mondta hogy még gondolkozik. idegességemben bevágtam az ajtót hogy akkor gondolkodj, és azt mondtam a barátomnak hogy inkább ne mutatkozz be itthon. amit ő nagy fájdalomnak él meg, mert hogy ő rá nem kiváncsiak, legalább annyira hogy ő nem cigis drogos hadd mutatkozzon be. hát aranyom ez nem fog összejönni. ez fél éve volt, a szüleim nem is kérdeznek felőle, gondolom hogy azt hiszik vége. hát mndenki higgyen amit akar, én tartom a hátam, csak így meg nem megyek a barátomékhoz, nagyon aranyosak a szülei, de inkább nem megyek el hozzájuk, nem az én stílusom hogy nekik panaszkodjak ha bánt valami a saját családomról. szóval a barátom és a családom nem tud egymásról. ez nekem igy a legjobb, persze a barátom szívesen hozakodik elő a témával, amitől sírni támad kedvem. voltam olyan ostoba hogy a labilis idegállapotú aput anyut is megkavartam azzal hogy fiú van a dologban.

másik hogy már 1 éve vagyunk együtt, de még sosem történt meg köztünk az együttlét. nagyon lassan haladunk afelé, de én néha már undorodom a gondolattól hogy hogy lehet valaki ennyire félős, vagy hülye, vagy ha nem akar akkor mondja meg, és haggyuk egymást. nekem is vannak igényeim. neki meg nicnsenek ilyen irányú igényei akkor nem megy tovább.. amióta a barátommal vagyok, nem voltam bulizni, se híre se hamva annak a partizós csajnak, aki nagyon élvezi ha buli van, csak egyszer akkor kb 1 hónapja voltunkegyütt, és akkor történt hogy ellopták a pénztárcám, szóval nem volt abból se buli. azóta se voltam bulizni.

most, nemzetközi nőnapon vártam volna a barátomtól hogy felköszönt, de ő aznap a családjánál volt. este beszélgettünk, és kérdeztem hogy felköszöntötte e az édesanyját, de erre is csak semmitmondó választ adott. engem nem köszöntött fel, se akkor, se később, ami nekem nagyon fájt. :( aznap senki se mondta, este sírtam is egy kicsit hogy mennyire elfelejtettek. (vagy nem vagyok nő ? ...) anyut másnap felhívtam, hogy mi újság otthon velük, mondta hogy kapott virágot, csokit, de szerinte ezt nekem kellett volna adni, de otthon nem akartak nekem is adni. ( még jó hogy nem voltam otthon. tuti elkezdtem volna sírni hogy nekem meg semmi nem jut. iylen érzékeny vagyok)

szóval a barátomtól nem kaptam semmit. egyébként sem kapok tőle, csak névnapomon egy szál rózsát, amit azóta is őrizgetek, kiszárítottam, ez életem első rózsája, nagyon szép. de ez már régen volt, tudja hogy szeretem a virágot, de nem kapok semmit. meg ha valami érdekes program van, akkor oda nem mehetek, mindig a haverjával megy. olyan program hogy csak ketten vagyunk, nem sok volt meg van, mindig jött valamelyik haverja. karácsonyi szünetben kérte hogy menjük el korizni, mondtam oké, de nem csak mi mentünk hanem a drágalátos haverjai is, akik szerintem engem nem igazán bírnak. egyikük viccesen megjegyezte, hogy hurráá végre ez is egy közös program, nem ? meg egy másik azt mondta rám hogy bálna vagyok, hozzáteszem cérnavékony vagyok, akármennyit eszek, akkor is 40 kiló vagyok vasággyal, de itt sem volt képes mondani hogy haggyanak, inkább kitesz ilyen megjegyzéseknek, és velük sokkal felszabadultabb.

szerintem már a vége felé jár a dolog, nyáron vége is lesz a dolognak nem én miattam, sajnálom de nem érzem azt hogy nekem ő kellene, nem érzem azt hogy szerelemmel szeretne, nem bizonyít nekem semmit, sőt még féltékeny rám, ha jobban sikerül nekem valami, mint neki, amitől én érzem magam rosszul.

én újra felszabadult akarok lenni, újra bulizni akarok, élvezni amit csak lehet, most kell amíg fiatal vagyok.