Emberek miért viselkedtek így egy ruhaüzletben?

Én mindig visszaköszönök ha köszönnek nekem, nálam pont fordítva szokott lenni, én köszönök és az eladó nem.

Szívesen veszem a felajánlott segítséget, de úgy mint az első, én is azt mondom hogy körbenézek és szoktam szólni ha kell segítség. Nincs annál rosszabb mikor nyomul az eladó. Van egy kis üzlet a közelünkben, ott dolgozik egy nyomulós eladó, egyszerűen kibírhatatlan: múltkor udvariasan mondtuk neki a barátnőmmel hogy körbe nézni jöttünk, szólunk ha kell segítség, aztán elkezdtünk nézelődni és mivel hajgumiért is mentünk elkezdtük nézni a kínálatot. A kezembe vettem egy műanyag dobozosat erre a hátunk mögött felrikkantott az eladó hogy "hű jó választás jól ÁLL" - érted a hajunkba sem volt meg semmi de szerinte jól áll -.-" de utálom azt a nőt, remélem egyszer kirúgják... Tőle látványosan szalad ki mindenki a boltból.

Én szoktam köszönni, ha bemegyek egy boltba, és szívesen veszem, ha az eladó fogadja azt, sőt van olyan, hogy meg sem várják, hogy belépjek, már köszön az eladó, de ezt nem szoktam tolakodásnak venni.

Én sem szeretem, ha megkérdezik, hogy: Miben segíthetek?

Ha akarom, hogy segítsen, majd megkérem rá. Van,aki már az elején ezzel fogadja az embert, meg sem várja, hogy szétnézzek, mintha kétségbe vonná, hogy fel tudom mérni, hogy mire van szükségem, és mintha nem lenne szemem, hogy felmérjem a választékot. Olyan is van, hogy egy kis idő elteltével szólít meg, én ezt ilyenkor úgy értelmezem, hogy: Mit nézelődik annyit, ha nem akar venni semmit.

Én ezt inkább tolakodásként élem meg, mint udvariasságként. Hagyjanak békén személytelenül, és kötelezettség nélkül körül nézni, válogatni, és ne érezzem, hogy elvárják, hogy vennem kell valamit.

De úgy tűnik, nem vagyok egyedül ezzel a érzéssel, és mást is zavar, ha az eladótól elhangzik ez a mondat, hisz mégis csak feltetted itt ezt a kérdést, és ha csak én lennék ilyen, akkor most nem lenne mire válaszolnom. Szerintem ilyen emberekkel is kell számolni, mint én, és jogom van úgy megélni a dolgokat, ahogy érzem – a válaszoddal nem fogod megváltoztatni a hozzáállásomat. Nekem, mikor felteszik ezt a kérdést, legszívesebben rögtön ki is fordulnék az üzletből, de persze válaszolok, hogy: Csak nézelődöm. De ha látszik, hogy csak fontoskodni akar, meg elő van neki írva, hogy meg kell kérdeznie, akkor: Majd szólok.

Olyan is volt már egyébként, hogy mivel nem vettem semmit, távozáskor nem fogadták a köszönésemet, pedig befelé nyájasan üdvözöltek.

Az ember akkor is szeret nézelődni, ha konkrét elképzelése van, de többnyire nincs, csak úgy céltalanul keresgél, és ami megtetszik, felpróbálja. Miért kell ehhez segítség?

Legfeljebb akkor, ha valaki nagyon siet, és konkrétan pl. egy zöld színű ruhát keres, és nincs ideje átnézni, de akkor meg szól, és általában az ember nem olyankor szokott vásárolni menni, amikor nincs ideje. Szóval szerintem ha azt akarod, hogy ne meneküljenek ki az üzletből az emberek, javaslom, hogy minél kevesebbszer hangozzon el ez a ’segítőkész’ mondat. (Én mindenesetre nagyon utálom, ha foglalkoznak velem.)

De ha mindezek ellenére te úgy gondolod, hogy segítened kell, akkor segíts. Én biztos, hogy csak akkor szólnék a vevőhöz, ha nagyon látszana rajta, hogy tanácstalan.

Ha már mindenképp szeretnél valamilyen kontaktust a vevővel, akkor szerintem a kérdező „Segíthetek?” kérdés helyett ezek sokkal kevésbé tolakodó mondatok, mert kijelentő módban vannak:

Ha valamiben segíthetek, szóljon.

Ha konkrét elképzelése van, szívesen segítek.