A manipulálás és a másik ember tisztelete eleve kizárják egymást?

Minden nézőpont kérdése. Egyrészt mindenki folyamatosan használ alapszintű, gyakran nem is tudatos vagy "bocsánatos" manipulációt a mindennapi kommunikációban, kiirthatatlan része a kapcsolatainknak. Másrészt a másik ember tisztelete azt jelenti, hogy egyenrangúnak vagy nálam feljebbvalónak tekintem, elismerem bizonyos kvalitásait, tiszteletben tartom, hogy van önálló akarata, és képes eldönteni, mit tenne meg nekem vagy értem. Ha a manipulációt mint burkolt, de észrevehető kérést/irányítást fogod fel, feltételezed, hogy a másik felismeri, mi történik, és ennek megfelelően tud reagálni rá, tehát nem erőszakolod meg az akaratát.

Ha azonban nagyobb fajsúlyú dologról van szó, vagy pláne tudatosan azért választod a manipuláció eszközét, mert tudod, kimondottan nem akarja, és nyílt kártyákkal soha nem tenné azt, amit akarsz tőle, akkor aljas dolog, hiszen tisztában vagy az akaratával, és nem tartod tiszteletben, kijátszod lényegében. Pláne ha még azt is tudod, hogy sokkal értelmesebb vagy nála, képes vagy átverni, és észre sem fogja venni, ezzel nemcsak elvész a tisztelethez szükséges egyenrangúság, de ráadásul még valamilyen szinten legalizálod is magadban, kvázi azt fejezed ki, hogy neked ehhez jogod van, tehát akarata és tudta ellenére uralkodsz rajta, irányítod. Ha az eredménnyel még meg is károsítod a másikat, és ezzel végig tisztában vagy, hogyan lehetne meg a tisztelet? Ebben az esetben a másik ember csak egy eszköz a céljaid eléréséhez.