26 évesen úgy érzem csődtömeg vagyok. Más is van így?

30 vagyok, szintén csődtömegnek érzem magam. Huszonévesen férjhez mentem meggondolatlanul, rossz volt a házasság, és a végén minden a férjemnél maradt, csak hogy szabadulni tudjak tőle minél hamarabb. Csak az autómat hoztam el, meg a ruháimat. Most van ugyan egy kapcsolatom, ami nagyon boldognak indult, és gyereket terveztünk, ami nem akar összejönni sehogyse. Ez kezdi rányomni a bélyegét a viszonyunkra is, néha a szakításon gondolkozom. Jelenleg a párom házában lakom, ha költözök nyilván mehetnék albérletbe megint, és nem is lenne soha kilátásom egy saját lakásra. A szüleimhez nem költözhetem vissza, a barátaimnak meg sorra lesz családja, és rám nem nagyon szakítanak manapság időt. 30 fölött képtelenség normális pasit találni, vagy csak a nagyon szerencsésekenek sikerül, ami én sosem voltam, és pokoli a tudat, hogy még gyerekem sem lehet, bár elvileg egészséges vagyok. El vagyok keseredve, és nőnek sem érzem magam. Jelenleg még kűzdök a kapcsolatomért, de nem tudom meddig bírom.