Miért van az hogy mindent megúszok mégis egy nagy csődtömeg vagyok?

Röviden a történetem : 1996 április 15.-én születem sosem voltam valami nyitott ovodába amire már nem nagyon emlékezem volt egy szimpatikul lány aki barátnőm lehetet volna de én hozá sem szóltam igazábol egyedül jácotam majd ő elment az oviból másikba rá 1 ével én is átmentem természetesen ez nem az én döntésem volt akor már barátkoztam volna vele de mikor egyszer beszéltem vele azt kérdezte : miért követtél én már nem emlékszem mit válaszoltam de ott kezdődött a pokol ha valakivel beszéltem volna oviba ovonővel dajkával egyszerűen az volt a válasza téged meg ki kérdezet meg maradjál már azóta szinte láthatatlan vagyok nem vesznek észre az emberek akik vanak is hülyének és ostobának néznek nem tudok senkivel rendesen beszélni de mégis bármit csinálok bármien rosz esetlg jó dolgot észre sem veszik megúszom az egészet bármit megkaphatnék amit akarok önerőböl mert senki nem vesz észre