Titeket zavar, havalaki sokat beszél?

Mivel jómagam inkább keveset beszélek és nem szeretem az üres fecsegést, bizony engem is zavar, ha valaki sokat beszél.

Ha vicces az illető és jót lehet röhögni rajta akk engem nem zavarna 0:)

Szeretek beszélni, beszélgetni, de csak ha ez kölcsönös. Tehát mindkét fél ugyanúgy meghallgatja a másikat. Amikor valaki rád ömleszti a fél életét és nem képes leállni, az időnként nagyon tud zavarni. Egyik kolléganőm ilyen, de mivel nem csak nekem nyomja, ezért könnyen és magyarázkodás nélkül tudok nem figyelni rá, ha úgy adódik. Rá is jött, nekem beszél a legkevesebbet. Egyébként nincs bajom vele, meghallgatom, csak néha sok már, ráadásul sokszor fecseg számomra érdektelen dolgokról, meg a magánéletének apróbb részleteiről. Ezek a dolgok zavarnak.

Ha nem folyamatosan teszi, és értelmes egymást épitő tartalmas dolgokról tud beszélni. A locsogást, a felesleges beszédet, a pletykát útálom, és egy idő után az illető társaságából elvágyok, és lépek is.

Ha olyasmiről beszél, ami engem láthatóan nem érdekel, és nem veszi észre magát, legszívesebben beleállítanék egy csákányt a fejébe.

Igen, ilyenkor menekülni kell vagy erélyesen megmondani, hogy dolgod van - még hogyha nincs is:).

Igen, engem is zavar, csak sajnos a sok dumás emberek 99%-a egyoldalú, csupán lefáraszt a siránkozásaival, de amikor neked lenne szükséged egy pár jó szóra, hátat fordít. Az ilyet már az elején fékezni kell és kész.

Ha sokat beszél, de nem mond semmit, az nagyon zavar, bár már edzett vagyok, ki tudom kapcsolni az agyamat ilyen helyzetekben. Szűkszavú lévén nekem nem kínos a csend, nem szeretem, ha valakinek be nem áll a szája, és nem veszi észre, hogy senki nem kíváncsi rá. Hogy mit kompenzál a folyamatos locsogással, az már legyen az ő baja.

Nekem van, hogy elkezdi, "Képzeld mi történt velem!" és elkezdi az ősrobbanástól. Na akkor durván közbe szoktam vágni, amikor még mindig nem látom a történet végét, hogy "A lényeget!!"