Ebből eredhet, hogy nehezen tudok azonosulni másokkal?

Na szóval, most 14 éves vagyok, és nehezen ismerkedek, sokat gondolkodok, főleg filozófián (élet értelme, világ teremtés stb.) a korombeliekkel nem igazán találom a hangot.

Ez lehet szerintetek a gyökere?

3 éves koromba elkezdtem az óvodát, de gyorsan abbahagytam és csak nagycsoportba jártam.

Emlékszem, 3 évesen amíg jártam, nagyon nem szerettem, amikor már megláttam, hogy hozzák az ebédet, már sírtam, hogy itt hagytak Édesanyámék.:)

Azután, mivel nagyszülőkkel, idősekkel éltem, itthon maradtam, hatalmas lett a szókincsem, sokat tanultam, de gyerekkel nem játszottam, nem találkoztam, csak az unokatestvéremmel, aki velem egyidős.

Fiú létemre kiskoromban rengeteg néztek lánynak, a hajam miatt és a szelíd arcom miatt.

Még ma is, de ritkábban. Lehet mondjuk ez is az oka

Az egyik legjobb tanuló vagyok ma az évfolyamomban, de még mindig szívesebben vagyok felnőttekkel.

A kérdéshez visszatérve: Ez szerintetek pozitív dolog-e, és ez lehet-e az egésznek az oka?