Hogyan lehet leküzdeni a túlzott ragaszkodást? (lent. )

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

hát nem jó dolog.. én annyira meg tudok bízni szimpatikus emberekben pár tali után :D nagyon ijesztő lehet, hogy letámadom őket :D nem tudok vele mit csinálni.. ezt leírta nekem, hogy már konkrétan zaklatom :((((( szóval visszafogtam magam, megvártam míg ő keres, de az is csak azért történt 1,5 hét múlva, mert facera írtam ki folyamat a depis dolgokat... :DDDDDDD most azóta jobb, de hát hiányzik.. feldobja a napomat, meg vele minden sokkal jobb :D viszont ő meg nagyon nem érzi így, nem értem ezeket a kapcsolatokat hogyan kell normálisan kialakítani :/ :'( :DD

A legtöbb sorban magamra ismertem, én is pont ilyenekkel küszködök:) bár az én esetemben kivonnám azt, hogy bunkónak tűnnék, emiatt még megtudok tartani kapcsolatokat valamennyire, vagyis senki sem pikkel rám, de utólag úgy érzem, hogy annyira szenvedek, hogy már nekem nincs kedvem az egész kapcsolathoz.

szerintem az is egy jó módja lehet ennek, ha keresel valakit aki szintén ragaszkodó típus, vagy csak elfogad és olyan mint te, mert a ragaszkodás önmagában nem rossz, csak ha olyan emberek csinálják, akiktől nem várják. gyakran próbálom megérteni másokat, hogy miért éreznek úgy, ahogy, és gyakran megbékélek ettől, és már nem zavar, de aztán újra ösztönösen rátör a szenvedés vagy a harag a hiánya miatt.

de szerintem ilyenkor mégis az a legjobb megoldás, ha olyan embereket keresel, akikhez ragaszkodhatsz, akik nem bánják tőled. engem sokszor ez nyugtat le, bár van úgy hogy hiányoznak olyan emberek, akiktől úgy érzem nem viszonozzák ezt, és tényleg elviselhetetlen érzés, de lényegében emberien probálom belátni, miért is hiányzik nekem, mi köt engem hozzá? nálam akkor szokott leginkább elmúlni ez a ragaszkodós, mikor rájövök, hogy semmi értelme annak, hogy sírok valaki után, akiről azt gondolom hogy ha jön: jobb lesz, pedig nem lesz, de ezt drámázás közben nem veszem észre, pedig ez az igazság.

mostanában boldogabb vagyok, mint régen, és egyszerűen olyan emberekkel foglalkozok, akikkel úgy érzem jól érezhetem magam, szóval az értelmetlen ragaszkodást szoktam kizárni, de így is akad sok olyan időszakom, amikor egyedül érzem magam..

szerintem ez az érzés egy döntéstől is függ, vagy eldöntöm, hogy bizonyos időszakokan jó nekem egyedül, és amolyan független lényként fogom fel magam, vagy ragaszkodhatok is másokhoz, nincs azzal baj, főleg aki nagyon bájosan kitudja mutatni az érzéseit, attól nem bánják. sztem itt kétségeskedésekkel van a nagyobb gond inkább, nem a ragaszkodással, ettől szenvedhet az ember a legjobban. talán valahol te is azért ragaszkodsz a másik emberhez, mert valahol mélyen hiszed, hogy ő is, de ha ráébredsz, hogy nem, akkor elmúlik.