Miért van az hogy az is tud imponálni egy lánynál ha van benne egy kis "szomorúság"?

Én meg a fiúkkal vagyok így. Nem tudom nálad miért imponál; de nálam a szomorúság szexi. A szomorú ember érdekesebb, megfejtenivalóbb és ezáltal izgalmasabb szerintem.

20/L

Ez nem mindig van így, és sok lánynál nem működik. De van, amikor "bejön". Pl. velem is, egyszer.

Amikor gimis voltam, végig különc voltam, és nem nagyon barátkoztak velem az emberek. Bulizni sem nagyon jártam (csak egyszer-kétszer, de rájöttem, hogy nem az én világom), és úgy alapból nem kötöttek le a többiek. Sokat veszekedtek otthon a szüleim és el is váltak és ezek miatt a családi baromságok miatt sokkal visszahózódóbb, önbizalomhiányosabb, félénkebb voltam, mint a többiek. Azt hiszem, kisebbségi komplexusom is volt. Viszont nagyon sokat olvastam és nagyon szívesen beszéltem akárkivel a könyvekről. A lányok azonban mindig visszautasítottak, és nagyon lekezelőek voltak velem mindig is.

Egyszer a suliba jött egy nagyon szép lány, aki olyan gyönyörű volt, hogy rögtön az összes menő pasi el akarta csábítani. Emlékszem, ha végigment a folyosón, mindenki megfordult utána és füttyentettek a pasik :D Szóval igazi bombázó volt a csaj, a sötét, hosszú fekete hajával, nagy, mély sötét szemeivel, hatalmas melleivel, fognivaló combjaival... Csakhogy (mint később megtudtam) ő a szépsége mellett igen intelligens is volt, és nagyon elege volt az üres, hétköznapi izomagyú "ki ha én nem" menő arcokból. Az igaz, hogy élvezte, hogy körülzsongják a fiúk, és látszott rajta, hogy tudatában van a szépségének, de mindenkit lazán, magas lóról utasított vissza... Persze mindenki odáig volt érte, mert nem találták rajta a fogást.

Szóval életem legnagyobb büszkesége, hogy ezt a lányt nekem sikerült "megszereznem". És szinte semmit nem tettem érte. Egyébként tudom, hogy ez olyan sztori, mint egy hülye amerikai film, és ha más mesélné nekem, én sem hinném el.

Az történt, hogy egyszer lejött az egyik szünetben a suli könyvtárába könyvet kikölcsönözni (szeretett olvasni). A könyvtáros tanártól kért tanácsot, hogy mit vegyen ki, de az nem tudott neki segíteni, mert más dolga volt. Így a lány csak járkált a polcok között és nézegette a könyveket, én pedig történetesen az egyik polcnál álltam. Mivel mindent hallottam, ami történt, tudtam, hogy egy jó könyvet keres. Ezért csak leszedtem az egyik kedvencemet (Iskola a határon), odamentem hozzá, és mosolyogva mondtam neki, hogy "olvasd el ezt". És otthagytam.

Pár nap múlva bejelölt facen (később, amikor jártunk, mesélte, hogy kifigyelt, és követett, melyik osztályba megyek be, és onnan az egyik lány osztálytársamtól kérdezte meg a nevem). De nekem fogalmam sem volt, hogy minek jelölt be, és nem is foglalkztam vele (hiszen úgy sem lehet nála esélyem - gondoltam). De aztán egyszer csak rám írt, hogy találkozni szeretne velem. Ezzel nagyon meglepett. Elmentünk egy este sétálni és a könyvről beszélgettünk, megkérdezte, miért azt adtam oda neki stb. (amúgy a könyv magában is egy szomorú történet) és látszott, hogy nagyon élvezi, ahogy mesélek a kedvenc regényemről. Kiderült, hogy a regény világa rendkívül lenyűgözte, és soha életében nem olvasott olyan jó könyvet az elmondása szerint. És ez a közös kapocs lett a kapcsolatunk kezdete, onnantól maguktól mentek az események kettőnk között...

Szóval vannak ilyen lányok, és nem mind felszínes. Azért haragszom a többi lányra, mert sokszor elutasítottak engem tökre alaptalanul, csak azért, mert nem ecset hajam van, és szeretek olvasni :D Jó persze, nem vagyok egy főnyeremény, csak tényleg olyan sokan mennek a külsőre, és ezzel annyiszor megbántottak már, hogy sztem jogosan írom ezt.A sok csalódás miatt kicsit általánosítok is, ez igaz. Amúgy gimi végéig jártam ezzel a lánnyal, és azért szakítottunk, mert más egyetemi városba kerültünk, és nem működött tovább a dolog.