Ez normalis? Vagy maximalizmus?

Hiaba dicsernek meg masok, spontan, nem pedig ugy, hogy kiprovokalom magamnak, egyszeruen nem vagyok soha eleg elegedett.

Megdicsereik a hazunkat, en megis vagy 30 dolgot tudnek mondani, ami nem tetszik ugy, ahogy van, es valtoztatnek rajta.

Hiaba van rajtam minden egyes fontos alkalomkor uj ruha(ami gyakran meg is dicsernek a szine, a fazonja miatt), megse erzem azt, hogy eleg az, amim van, hanem meg kell.

Magammal szemben is iszonyu kritikus vagyok, 50 ruhabol 1re mondom azt, hogy tetszik, ahogy all, fenyekepekrol nem is beszelve. Minden kepen rondanak erzem magamat, es mindig talalok valamit, ami nem jo.