Léteznek olyan fiatalok, akik az itthoni nehézségek ellenére is maradni akarnak Mo. -on?

Én magyarnak születtem, és magyar orvosként, Magyarországon, magyar betegeket szeretnék gyógyítani. Eddig ez a terv.

Ha mégis kimegyek külföldre annak egy és csakis egyetlen oka lesz. Magyarországon egyszerűen szinte lehetetlen normális, tartós párkapcsolatra alkalmas, családalapításra alkalmas nőt találni. Ez az ország a pénzéhes, erkölcstelen ribik országa lett. Szomorú. Már azon gondolkozom, hogy lehet, hogy pár évre ki kellene menni külföldre megismerni valami kedves lányt és gyakorlatilag feleséget importálni, mert ami itthon van selejt színvonal, az valami katasztrófa.

"2-nak: ne add fel, találsz itthon is! Kitartást!"

Köszi, de én ebben én már marhára nem hiszek, pláne, ahogy elnézem a mostani egomán nőket. Na mindegy, a szakorvos képzést mindenképpen itt csinálom, ennyi esélyt még kap az ország, ennyivel tartozom is, aztán meglátom.

No offense, de neked tényleg a ribik a problémáid, amit megjegyzem kicsit túlszínezel? Bízhatsz bennem, nem csak ilyenekből áll a női lakosság.

Mindenesetre kívánom, hogy életed során a legnagyobb gondod ez legyen és az is megoldódjon.

"No offense, de neked tényleg a ribik a problémáid, amit megjegyzem kicsit túlszínezel?"

Nem nekem a normális nők hiánya a problémám.

"Bízhatsz bennem, nem csak ilyenekből áll a női lakosság."

Aki nem ilyen az vagy ezer éve tartós párkapcsolatban él, vagy külsőre kritikán aluli módon igénytelen.

"Mindenesetre kívánom, hogy életed során a legnagyobb gondod ez legyen és az is megoldódjon."

Miért mi lehetne nagyobb probléma az életben a társ hiányánál, a magánynál? Jó neked, hogy soha nem kellett még megtapasztalnad ezt az érzést. Engem nem érdekelne, ha nincs pénzem, az sem ha nincs mit ennem, csak legyen egy társam, akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Egyedül semmi értelmi sincsen az életnek. Nincs akivel, megoszthatjuk az örömünket, a bánatunkat, nincs akihez odabújhatunk esténként, nics akinek átadhatom a szeretetemet, és aki viszont szeret.

Igen maradok. Sajnos! Kérdés meddig, mert a tököm tele van azzal, hogy 3 szakmával vagyok betanított munkás, sz@ros nettó 94e-ért.

Ebből induljon meg egy fiatal, aki nem egy patkánylyukban szeretné leélni az életét. Mert ugyebár, ha 1x bekerül az albérlet, munka körforgásba, abból sosem fog kiszabadulni, mert emellett sem tanulni sem megélni sem félretenni nem lehet ennyi pénzből.

Bár megjegyezném, hogyha lenne olyan nő, akivel komoly kapcsolat alakulna ki (ilyenem nem volt még az elmúlt 26 életévem alatt) akkor se vállalnám, mert szerelemmel nem lehet kifizetni se a rezsit, se lakbért se ételt nem adnak érte!