Rám jön a "nagydolog", ha egy szimpatikus helyet látok?

Nem tudom, hogy írhatnám le pontosan ezt, de ha eleve kicsit érzem, hogy már célt ért az emésztőrendszeremben valami, csak a szabadulásra vár, és teszem azt utcán megyek valamerre, meglátok egy környéket, ahol jó lenne élni a környezet, vagy csak a kilátás miatt, és rögtön erőteljesebben akar belőlem kitörni az anyag, de néha elég maga a gondolat is, hogy "de jó lenne most ott lenni".

Mással is van így? :D