Az ember miért utál néhány kaját úgy, hogy felfordul a gyomra?

Mióta ismerem a férjem, ki nem állhatja a halat, én viszont imádom. Az ő családja nem valami nagy halfogyasztó család, náluk mindig csak karácsonykor volt hal. Kezdetekben amikor magamnak halas ételt készítettem, ő inkább elment otthonról, hogy még csak a "szagát" se érezze. A kérdésemre, hogy miért utálja a halat, mindig az volt a válasz, hogy "nem tudom." Egyszer egy étteremben szemtanúja voltunk annak, ahogy egy anyuka halas étellel kínálgatta a kb. 4 éves kislányát, az meg sehogy sem akarta elfogadni az ételt, mire anyuka dühbe jött és ráparancsolt, hogy már pedig leül és megeszi a halat. A kislány hüppögve szipogva nagy nehezen evett pár falatot, majd széthányta a fél éttermet, mire az apuka jól leteremtette az anyukát, hogy nézze meg, mi lett az erőszakoskodásának az eredménye, végül nagy családi vita kerekedett, ordítoztak és szidkozódtak... A férjem meg egyszer csak megszólalt, hogy "b...szus, azért utálom én a halat, mert karácsonykor (mikor a hal készült) anyám meg apám folyton veszekedtek, volt hogy egy-két pofon is elcsattant." Innen már nyilvánvaló volt, hogy a férjem csak közvetetten utálja a halat, a halszag mindig előhozta benne azt a gyerekkori rossz élményt, amikor a szülei veszekedtek és ő traumának élte meg.

Lehet, hogy kiskorában megutáltatták vele azt az X-féle ételt. Pl. én nem tudom megenni se a tükör-, se a főtt tojást, mert 1× egy kórházban hidegen adták, és azóta sehogyan sem megy le...