Az emberek miért vélik az introvertáltságot negatívumnak vagy negatív tulajdonságnak?

Nekem is voltak hasonló problémáim, és ilyen kérdéseken gondolkodtam, mert introvertált vagyok.

Szerintem kérdéses az, hogy miben nyilvánul meg az, hogy "lenézik" őket? Talán az a normális felállás, ha az introvertáltat nem érdekli a külvilág, mert ő introvertált. Az, hogy az extrovertáltakat jobban érdekli ez, teljesen természetes.

Lehet, hogy az introvertáltat jobban zavarja, ha "lenézik", vagy ő maga is szorongva érzi magát az olyanokkal szemben.

De miben nyílvánul meg mindez? Ha valakit kitaszítanak egy társaságból azért, mert introvertált, az jelentheti azt, hogy barátkozásban gyengus, ettől még nem föltétlenül értékelik le őt a saját élete vonatkozásában. Az, hogy az introvertáltat zavarja a különcség érzet, szerintem más kérdés.:)

Tapasztalom is, hogy a húgom, aki extrovertált ember, több barátra tett szert az idők folyamán, mint én anno..

Utolsó válaszoló voltam..

Én is tapasztaltam ilyent, és abban a helyzetben vagyok, hogy a testvérem nagyon extrovertált, velem ellentétben.

Engem senki sem "nézett le" emiatt, viszont inkább úgy fogalmaznék, hogy elég rosszul éreztem magam, amikor egyedül voltam.

Volt úgy is, hogy mondták, hogy barátságtalannak/flegmának tűnők.. ami már egy kézzelfoghatóbb magyarázat arra, ha valakire negatívan néznek!

"olyan mintha különcként kezelnék őket"

Valószínűleg azért, mert tényleg különcök és nem alkalmazkodnak egy társaságba, nem??/:)

"Például egy személyleírásnál vagy jellemzésnél is azt helyezik előtérbe, hogy például valaki csendes és visszahúzódó"

Erről én nem tudtam, inkább az ellenkezőjét tapasztalom a legtöbb helyen.

"Valahogy olyan, mintha az extrovertáltak próbálnák az ellenkező típusú embereket is extrovertálttá alakítani. Fordított esetben ez nem jellemző."

Logikus, hogy azért, mert az introvertált gondolom Nem is Foglalkozik az emberekkel, így logikus, hogy nem érezteti másokkal, hogy megakarná változtatni, miközben nem is legyint másokra.

Vagy miről is beszélünk?:)

Az utóbbi is kifogásolható, én sokszor gondoltam arra, hogy de jó lenne, ha mások is olyanok volnának mint én.

Az extrovertáltak közt sem mindenki akar megváltoztatni másokat.

Szerintem itt nem kell messze menni. Az, hogy valaki elvárja tőled, hogy "változz", vagy valami negatívat éreztet, az nem arról szól, hogy válj abszolút extrovertálttá.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy legyél *kicsit* nyitottabb barátságosabb, kellőképpen annyira, hogy ne tűnjél barátságtalannak.

Ugyanúgy egy full-extrovertáltól is talán ellehet várni, hogy legyen *kicsit* csendesebb.

Ez nem a fekete-fehér kategorizálásról szól.

jah pont igy van sztem is. kb errol szol susan cain konyve

[link]

# 16

Nem tudom, hogy milyen könyv lehet, de szerintem nem téma már, hogy most a "zárkózottság" vagy a "nyitottság" jobb-e, mert ez teljességgel szubjektív és helyzettől függ.

Azért mégis csak, ha egy introvertált embert hasonló emberek vesznek körbe, akkor nincs probléma.

Az extro.-knak meg van a személyes viszonyulása, és valóban mindkettőről sok konkrét példát lehet sorolni a mindennapi életből pozitívumara.

Szerintem, ha a kérdés "mások véleményéről" szól, akkor arra az a válasz, hogy senkinek sem érdekes mások véleménye a saját élete viszonylatában.

# 17

Legalábbis az extrovertáltaknak is lehet ilyen problémájuk, hogy negatívumokat kapnak a környezeteiktől, de feltételezem, hogy egy "különc introvertált" erre a környezetéhez képest érzékenyebben reagál.

Másképp abszolút attól függ, hogy milyen környezetben van az introvertált.