Úgy érzem, és az elmult idpkben hallottam is, hogy nem szeretnek a körülöttem lévők, mit csinálnátok?

Gratulálok a szüleidnek, jól megnyomorítottak.

A kis irományodból kiderül hogy tele vagy fájdalommal, elfojtással, bűntudattal és már olyan dolgok miatt is lelkiismeret furdalásod van amit még el sem követtél.

Kiváncsi lennék mi az amire azt mondod hogy olyan dolgokat tettem amiket nem szabadna. Remélem lefeküdtél egy fiúval vagy többel is.

Alapjában véve romokban hever az egész életed illetve nincsen életed hanem az van amit a szüleid diktálnak.

A megoldás a következő:

Kialakítod a saját egyéniséged és ehhez tartod magad tűzön-vízen át.

Tehát felülvizsgálod hogy mire van szükséged. Például el akarsz menni bulizni, nagyszerű semmi gond felveszed a ruhád szépen kisminkeled magad és megmondod apucinak hogy elmentem majd jövök. Gondolom erre apádnak kikerekednének a szemei és valami olyasmit mondana hogy kislányom nem mész sehova.

Természetesen erre te nyugodt hangon közömbös arccal közlöd vele hogy felnőtt ember vagyok és mivel senki nem kérdezte a véleményed ezért elmentem szia.

Gondolom ilyesmire a legmerészebb rémálmaidban sem mersz gondolni akkora elnyomásban részesülsz.

Pedig a megoldás ez, romba kell dönteni mindazt amivel eddig korlátoztak és a fejedre nőttek. A lehető legkeményebb fellépéssel, újfajta viselkedési formákkal, drasztikus veszekedésekkel és beszólásokkal kell kivívnod magadnak a szabadságodat.

Tehát a párbeszédnek így kéne folytatódnia:

Apuci mondaná: -kislányom nem mehetsz sehova

-de apu nem vetted észre hogy te nem az az ember vagy aki megmondja hogy mi van ?

-de igen kislányom ameddig ebben a házban laksz én mondom meg hogy mi van

-semmi gond úgyis el akartam költözni a barátnőmhöz mert az ő szülei nem olyan gyökerek mint amilyenek ti vagytok. Van még valami vagy mehetek végre? de fogd rövidre mert a többiek már várnak 1 üveg vodkával

na mindegy úgyse vagyok kiváncsi a hülyeségeidre majd jövök szia....

Ha nem állsz a sarkadra és nem vívod ki magadnak napról-napra azokat a dolgokat amiket szeretnél akkor örök életedre halálra vagy ítélve mellettük, még 40 évesen is otthon leszel és a haláluk napjáig meg fogják neked mondani hogy mit csinálj.

Olyan dolgokban gondolkozz hogy barátnőddel közösen elköltöztök albérletbe vagy bárkivel bárhová csak szakadj ki ebből a környezetből.

Ha ezt meg mernéd tenni a szüleid könyörögnének hogy maradj otthon vagy költözz vissza mert őket az élteti hogy feletted uralkodhatnak. Nekik ez adja az energiát amit tőled szívnak el. Lefogadom hogy gyenge vagy és semmi életerőd nincs pontosan emiatt.

Az életedet csak akkor tudod megoldani ha vissza veszed felette a hatalmat. És ezt nem lehet félmegoldásokkal megtenni.

Eljött az idő hogy kiállj magadért és az élet vagy isten addig fog verni a szüleid által amíg meg nem teszed úgyhogy jobb ha még ma elkezded.

Túl sok segítséget a válaszoktól ne várj!

.

1.: Kibicnek semmi sem drága;

2.: kívűlállóként könnyű okosnak lenni;

3.: nem feltételezve e rosszindulatot, olyan tanácsot is kap(hat)sz, amikor a tanácsadó azt javasolja, amit ő nem mert/tudott megtenni!

.

A szülőkkel összeülve beszélgetést látom kiútnak. Megbeszélni a dolgokat, de nem ultimátum-szerűen! Tetsik, nem tetszik, figyelembe kell venned függőséged is tőlük, de -talán- ezen lazíthasz nem veszekedős hangnemű beszélgetéssel.

.

Egyértelmű tanácsot senki nem adhat,csak a véleményét írhatja le, azokat voszont nagyon gondoljad át, hiszen nem egyforma karakterek vagyunk!