Baj van velem, ha nem érzem azt a hiányt, mint mások?

Mint sokan mások, én is úgy érzem, hogy egyedül vagyok a világon, de egyáltalán nem zavar.

Nincs szükségem arra, hogy bárki szeressen. Nem is emlékszem mikor öleltek meg utoljára, és mindig is taszított. Nincs rám hatással a gyász, hazugságok, sem félelem. Nem érzem azt a magányt, amitől mások szabadulni akarnak.

Sokan azt hiszik, hogy az arroganciám miatt nincs soha barátnőm, vagy mert nagyon válogatós vagyok. De az igazság az, hogy nincs rá szükségem (ha eddig megvolt nélkülem, akkor neki se rám). Csak nyűg lenne oda figyelni egy másik emberre, hogy boldoggá tegyem.