Apakomplexus, vagy görcsös ragaszkodás?

Tizenhét éves vagyok, természetesen lány, és még soha nem voltam se szexuális, se szerelmi kapcsolatban.

Vonzódok a tizennyolc évvel idősebb tanáromhoz. Vagy tetszik. Nem, semmiképpen nem vagyok belé szerelmes, meg ilyesmi. Nem tudom miért, mi okból, de egyszerűen tetszik maga az ember, az eddig megismert belső tulajdonságai, a figyelmessége, a motiválása és a kedvessége, és a sokszori bunkósága a diákokkal szemben, ha valaki köcsögösködni próbál vele. Jólenne vele lenni, még csak pár ölelés erejéig is. Sokszor gondolkodom azon, hogy ez csak ragaszkodás és biztonság keresése a részemről. Jó lenne már valakit szeretni és tisztelni, aki viszontszeret engem, ámbár néha úgy érzem, hogy ehhez a "szerelem" dologban éretlen vagyok, annak ellenére, hogy szerintem én sokkal érettebb vagyok az osztálytársaimnál, már csak gondolkodásban is.

Lehet, hogy apakomplexus? Mert utána néztem, és olyanokat találtam, hogy az életben lehet, hogy történt nemi erőszak, vagy az apa hanyagolta a gyermekét, a szülők elváltak, stbstbstb --- ennek ellenére édesapámmal teljesen jó a kapcsolatom, bár volt, mikor lelkileg a padlóra került és pszichiátriára került. Ez többször történt, először összeomlással, majd depresszióval kezelték. Lehet, hogy ennek hatására tetszenek az idősebb férfiak?

A kedvenc színészeim is idősebbek az átlagnál, negyven felett vannak, a legidősebb pedig nyolcvannyolc éves, akit szeretek. Sokszor is írok (romantikus) történeteket, amibe a hangsúlyt a tanár-diák kapcsolatra helyezem, vagy pedig a minimum tíz, maximum húsz, vagy annál is több korkülönbségre.

Kérdem én: apakomplexusom van? Lehetséges ez egyáltalán? Köszönöm az értelmes válaszolóknak! 17/L