Miért érzem ezt a visszahúzódó, csendes emberek iránt?

Hát én a helyedben biztosan elgondolkodnék, hogy mint ember, mennyit is érek. Nem bűn ezt gondolni, addig pedig még inkább jobb is, amíg tenni nem teszel semmit, de nem is lennék rá büszke.

Ha pedig te is ilyen vagy, akkor inkább meg kéne próbálnod legalább a hozzád hasonlókhoz nyitni, szerintem a saját példádból tudhatnád, hogy nem mindenki olyan, amilyennek látszik.

Igen, valószínűleg azért érzed így, mert téged is bántottak a természeted miatt, és jó érzés, ha ugyanezt te is megteheted ugyanezt azokkal, akik még nálad is visszahúzódóbbak.

Sajnos sok önbizalomhiányos embernek eltorzul a jelleme a sok bántástól, és ebből fakadóan örül, ha jó nagyokat rúghat a (szerinte) még nála is "szerencsétlenebbekbe".

Aki ezt a problémát átlátja és van benne önreflexió, az változtathat ezen. Úgy látom, hogy benned ez megvan és idővel tudatosan felül tudsz kerekedni ezen a hozzáálláson. Addig is figyelj arra, hogy ne okozz kárt másoknak.

Én nem hinném, hogy jobban éreznéd magad, ha képen b..nád csak a semmiért.

Szerintem menj oda hozzá, kezdj el beszélgetni vele, és rádöbbensz, hogy igazából egy teljesen jófej emberről van szó.

Valószínűleg érezni akarod hogy milyen lehet bántani a másikat, vissza akarod adni azt amit veled tettek.De ez nem megoldás.

Nagyon sok embernek eltorzul a lelkivilága, jelleme, gondolkodása a sok bántástól, ahogyan az enyém is.Sokan a sok bántástól feljogosítva érzik magukat ahhoz hogy visszaadják a sok bántást olyanoknak, akik nem érdemlik meg.Őket sokat bántották, tehát nekik joguk van ehhez.S nagyon sokan ge*ik és gonoszak lesznek onnantól.Ez az erő hatalmas és sok embert elragad.

Te ne válj olyan sz*r emberré mint azok akik téged bántottak.Csak azért se add vissza másoknak.Embernek maradni mindig minden körülmények között.Ez az igazán nagy feladat.

Hát nem tudom, nekem nem szimpatikus a hozzáállásod, Kérdező.

Engem is nagyon sokat bántottak általános iskolában (vertek, csúfoltak, mert visszahúzódó voltam), de én pont ezért nem tudnék senkit sem bántani, nálam valahogy pont fordítva alakult a dolog. Azóta az életben mindenkivel igyekszem kedves lenni, ha van egy új ember az életemben, akkor mindig odamegyek hozzá, ismerkedni, mert sokszor esetlen az ilyen ember, és rosszul érzi magát új környezetben. Pont hogy az kell ilyenkor az új embernek, hogy mások odamenjenek hozzá, és kedvesen beszélgessenek vele, mert így feloldódik. Lehet, hogy nálatok az új lánynál ez hiányzik, hogy senki nem megy oda hozzá, és ezért ő sem mer (persze nyilván belejátszik ebbe az a dolog, hogy visszahúzódó is).

Szerintem küzdd le magadban a rossz érzéseket, és menj oda hozzá. Biztosan ki fog derülni, hogy aranyos, jófej lány, és biztos örülne neki! Ha meg mégsem, akkor legalább megpróbáltad.