Mindenhol csak arról írnak, hogy az önsajnáltató, negatív, pesszimista, depressziós embereket miféle módokon lehet elkerülni, mint a pestist. Arról miért nem írnak sehol, mit tehetnének ez ellen?

Nagyon is jól látod a dolgot! Azt viszont kevesen tudják, hogy ezeknek az embereknek az oxigén hiányzik szervezetükből. Illetve Nem megfelelő az oxigénellátásuk.

De az ilyen embernek hiába mondod, hogy lélegezzen mélyeket stb., meg se hallják!

Nekik kell kimászni belőlük. Ha nem teszik meg egyedül, senki nem tud velük mit kezdeni. Ez az egyik oka.

A másik, hogy minél instabilabb a másik, annál inkább emlékezteti tudat alatt a saját nyomorára, ami őt idegessé teszi. :) Egyszerűbb lenézni, mint elismerni, hogy "jah, hát én is ugyanolyan szar vagyok". :D

Igazad van. És én, bár nem vagyok súlyos depis, de mégis az lehetek, mert a barátaim elfordultak tőlem. Azaz jó nem emiatt,csak eléggé befolyásolhatja a barátságot.Viszont én eleve egy halk természetű lány vagyok, de valahol belül érzem, h senkit sem érdeklek, pedig én szeretetteljes vagyok.

Bocsi, mert ez már nem igazán tartozik a kérdésedhez.

Pl. kommunikációval lehet segíteni, tudod megkérdezed mi baja, mi bántja, tudnál-e segíteni. Közben kiderül az is, hogy reális oka van-e egyáltalán, amiért ennyire negatív.

Viszont a legtöbbször -szerintem- semmit nem lehet igazán tenni, aki dagonyázik a saját szarságaiban, az önsajnálatban, nincs önbizalma és ezért olyan negatív, azzal TE nem tudsz mit tenni, míg a másik nem ismeri fel, hogy ez borzasztó gáz.

Igen is, oda kellene figyelnünk jobban, embertársainkra!

Van akinek egy jó szó, esetleg egy pillantás is elég hogy mély levegőt vegyen. Egyetlen sóhajtás is beindíthatja azt a folyamatot ami a gyógyuláshoz vezet! Mert ha az agy megfelelő mennyiségű oxigént kap, könnyebben tud működni idővel felszabadulnak tartalékai ami a boldogság meglátásához kell.