Mi van velem? (Lent)
Élem az életem, de miért? Nem tudom miért vagyok a világon, ki vagyok, milyen vagyok. Mindig más:
egyszer tériszonyos, máskor leugrok 4 méter magasból.
Egyszer érzelgős, máskor nemtörődöm.
Egyszer szorgalmas, máskor megmozdulni is lusta.
Egyszer kedves, máskor bunkó.
Egyszer lámpalázas, máskor feltűnési viszketegséges.
Egyszer visszafogott, máskor ordítva beszélgetek, röhögök.
Folyton fáradt vagyok, mert nem tudok aludni. Csak délután.
Egyik nap sétáltam és megláttam egy fát. Első gondolat: tökéletes lenne felakasztani magam. De miért? Nem akarok öngyilkos lenni, mégis nézem a helyeket, hogy itt kéne kiugrani egy autó elé.
A barátokkal sehogyan se vagyok. Vannak "barátaim", de simán itthagynám őket. Nem tudom mit gondolnak rólam.
Semmiben nem vagyok jó. Pedig arra azt mondhatnám, hogy "nekem ezt kell csinálnom?".
Mikor? Amikor akarod. Eldöntöd, és kész. De ne csak úgy ímmel-ámmal akard, hanem istenigazából rúgd seggbe magad.
A te életed, vedd a kezedbe.
Bizony ez serdülőkorban, vagy után mindenkivel megtörténik.
Van aki könnyebben vészeli át, van aki nehezebben, és bőven akadnak olyanok akik sehogyan. Nos én itt az utolsó csoportba tartozókhoz szeretnék szólni.
Igen is van remény! Van boldog élet a sötétség után!
Mert a probléma oka a szervezet, az agy oxigénellátása, illetve annak hiánya. Ha agysejtjeink nem kapnak elegendő oxigént, látókörünk beszűkül, az agynak nem marad szabad kapacitása a boldogságot felismerni. A probléma igen is orvosolható némi plusz oxigént juttatva szervezetünknek.
Ha bővebben szeretnél erről tudni, e-mailben mindenkit felvilágosítok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!