Miért akar a legtöbb ember ugyanolyan lenni, mint mindenki más, leginkább öltözködés terén?

Ahogy az első mondja.

Az öltözködéssel akarják, elfogadtatni magukat egyidős társaikkal. Ha nincs menő göncöd, akkor te egy szegény senki vagy.

Van aki megtudja tartani az egyediségét így is, van aki nem.

Van aki, meg leszarja mit gondolnak.

Ebből van kevés.

13/L

Szerintem ha valaki félénkebb, akkor inkább ne lógjon ki a sorból, főleg ha lányról van szó.

Megteheti, de vérré alázzák, cikizik stb.

Mert van a divat.

Aki kevésbé színvonalasan öltözködik az szegény és kilóg a sorból. Aki keres valami új stílust az pedig feltűnősködik.

Ez túlélési ösztön.

Nem tudom már, melyik műsorban láttam, de abban mutatták be ezt a jelenséget.

Egy szobába beküldtek egy csoportnyi embert, akik közül egynek nem mondták el, hogy mi fog történni, legyen ő X, a többinek elmondták.

Bejátszottak nekik valami sípszót, mindenki felállt. X először csak lesett nagyokat, majd ő is felállt, mert nem akart kilógni a sorból.

Ezt eljátszották még 1-szer, 2-szer, majd az egyik emberkét kihívták és beküldtek egy másikat, akinek megint nem mondták el, hogy mi lesz, ő Y.

X szólt Y-nak, hogy majd sípolást fognak hallani és akkor fel kell állni. Y nem értette, mert neki kinn ilyesmit nem mondtak, de oké, majd feláll ő is. X meg elmondta, hogy neki sem szóltak, csak itt derült ki, hogy mit kell csinálni.

Vagyis sarkosan, de X megtanult valamit, amivel beilleszkedhet és ezt megtanította Y-nak, hogy ő is be tudjon illeszkedni.

A beilleszkedési kényszer nem csak az öltözködésben nyilvánulhat meg, de ott nagyon szembetűnő. Ha nincs olyanod, mint másnak, akkor kirekesztenek. Ha nem azt csinálod, amit más, kinéznek. Ha egy kicsit is más vagy, mert van mondjuk egy születési rendellenességed, kinéznek, kinevetnek. Ha olyan betegséged van, ami hatással van a külsődre (mondjuk kihullik a hajad lány létedre), akkor beszólnak, ujjal mutogatnak rád, levideóznak az utcán, stb...

Persze az embernek elvileg azért van intelligenciája, hogy gondolkodjon, mielőtt cselekszik, ne az ösztönök irányítsák az életét, de az ösztönt nem minden ember tudja legyőzni, mert legtöbben meg akarnak felelni a többieknek, egy közösség tagja akar lenni.

Ezért is szoknak rá sokan "társaság hatására" a cigire, a piára, rosszabb esetben a drogokra, ahelyett, hogy egyszerűen nemet mondanának.

Állatoknál ugyanez van. Sok nőstény megeszi a sérülten, csenevészen született kölykét vagy egyszerűen nem törődik vele, mert más. Az albínókat ellökik maguktól.

A ménes a fehér (vagyis szakszóval szürke) lovat közösíti ki, mert feltűnő a színe, a ló egy prédaállat és a ragadozó a fehér miatt fogja észrevenni a ménest.

A patás állatoknak születés után szinte egyből fel kell állniuk, különben meghalnak.

Egy páran elmondták itt a nagy igazságokat a beilleszkedésről. Mindennek van jó és rossz oldala, ennek az egész alkalmazkodásnak az a lényege, hogy az emberek kövessenek egy bizonyos társadalmi normát, felvegyék a környezetük akár ki nem mondott szabályait is, így nem lesz fejetlenség, csökkennek a konfliktusok, kialakul egy bizonyos szintű logika, ami alapján megértjük egymást meg a körülöttünk történő dolgokat, és nem az van, hogy mindenki foggal-körömmel ragaszkodik a saját szubjektív elképzeléseihez, amiből aztán semmi megegyezés nem születik. Osztályokban, munkahelyeken is abból alakulnak ki viták meg az életre szóló sérelmek, hogy néhányan abszolút kivonják magukat mindenből, nem hajlandók kezdeményezni senkinél, mások meg mindent egyedül akarnak irányítani, azt hiszik körülöttük forog a világ és semmi alkalmazkodásra nem képesek.

Nem véletlenül szeretik a vezetők is a "birka" embereket. Magyarország politikai helyzetét inkább nem hoznám elő, mert az egy vicc, ezt mindenki tudja, de mondjuk ha veszel egy ideális társadalmi felépítést, ami tisztességesen működik, akkor van egy nagy-nagy főnök, több nagyfőnök, sok-sok kisfőnök, meg az alkalmazottak, és az a legjobb, ha senki nem áll neki a pozícióján kívül pattogni meg szervezkedni, hogy majd ő megváltja a világot, mivel azzal csak összekuszál mindent, amire felette harminc lépéssel már kitaláltak és felépítettek egy működőképes folyamatot. Ahogy mondtam, bizonyos országok és területek "működőképes" irányítását inkább hagyjuk, de mondjuk egy értelmes munkahellyel ezt el lehet képzelni:)

És azért még megjegyzem, hogy nincs két ugyanolyan ember, sablontáska ide vagy oda. Egy egypetéjű ikerpár, akik imádják egymást, ugyanúgy néznek ki, ugyanúgy öltözködnek, mindenhová együtt mennek, ugyanazok a barátaik, akkor sem lesznek ugyanolyanok, ha amúgy tök átlagosak és "tömegemberek". Vagy mindenki ugyanolyan, vagy mindenki különbözik, ez nézőpont kérdése, az összes többi verzió meg általánosítás és torzítás.

Oké, lehet ez kicsit túlmagyarázásnak tűnik egy egyszerű öltözködési észrevételből kiindulva, de ha sokan nem is fogalmazzák meg ezt így magukban, attól még érzik, hogy nagyjából ez a lényege.

Én mindig is utáltam,ha máson láttam ugyanolyan ruhát,mint ami rajtam van.

Nem hordok se jobbat,se rosszabbat,nem különcködni akarok,vagy kitűnni a tömegből (bár egy cilindert nagyon akarok! :D),csak nem szeretem.