Miért nem vagyok elég?

Kényes, sablonos, közhely már ez a kérdés, de minden reményhagyott ember rászeretne jönni, miért nem. Nehéz magunkról mesélni, de muszáj, ha választ akarunk. Lelkiállapot miatt ráírunk valakire és megkérdezzük, hogy minden rendben van-e? A beszélgetés ebből indult. Ezer dologról beszéltünk vele, és már látjuk, hogy valamilyen szinten már nem csak a külső érdekli Őt. Megpróbálunk rejtélyesebbnek, érdekesebbnek tűnni, hogy ez a figyelem meg maradjon, ez mind sikerül. Pár hét után egy megbeszélt találkozón megjelenünk és minden a helyén van, érdeklődik felénk, mi meg próbálunk bízni, de nem mutatunk magunkból sokat, hiszen most látjuk először, stb. Megcsókolt. Na jó, ez így mind butaságnak tűnik de egy kisebb csavar most jön.. egy hétig olyanok vagyunk, mint akiket a filmekben látni, na,de. Ami túl szép, hogy igaz legyen, az nem is igaz. 1 hét után e kép se hang, az utolsó beszélgetésben úgy fogalmazott, hogy "szerelmem", amit korábban még nem említett soha. Ilyen hangulatban végződött a beszélgetés, majd másnapra se kép, se hang-úgy össze is voltunk zavarodva- mondtam, hogy valami dolga van, oké, én is elfoglalt voltam. Következő nap sincsen semmi, jól van, mostmár azért kicsit frusztráltak vagyunk. Ezutáni napon írunk egy üzenetet, hogy nekünk mindegy, ha hiányzik a másik, ha neki mi nem. Válasz: Átérzem

Bizonytalankodva válaszolunk erre és próbálunk rámutatni arra, hogy valószínűleg nem mi.

Egyszavas. smeleges válasz érkezik, mit teszünk? Úgyan úgy mi is. Több nap eltelt, megint semmi. :D Ti mennyit várnátok?