Hogyan lesz az olvasástól valaki inteligensebb?

pl elolvasol egy önvédelmi könyvet amiből elég gyorsan kiderül,hogy az önvédelem nem védekezést jelent hanem támadást.

ezt alkalmazva egy komolyabb konfliktus esetén te támadsz cselekedsz megelőzve a zaklatót,tehát megoldod a helyzetet az egyetlen olyan módon ahogyan az megnyerhető így végeredményben az intellektus miatt győzöl.

11# Az ember személyisége nem fog megváltozni a könyv olvasástól. Aki egyébként sem tudta magát kifejezni a beszéd során, mert ő ilyen, mondjuk nincs mondanivalója, nem tud a semmiről beszélni órákig, az nyilván nem fog megváltozni akkor sem , ha több ezer könyvet olvas el.

Nem mindenki alkalmas vloggernek. Ismerek olyan embereket, akik ingerszegény környezetben is fossák a szavakat, de olyat is, akit ha elvisznek az ufók se szól 1 szónál többet.

Nagyon sok dolgot lehetne erről írni, többet már le is írtak előttem. Miért leszel intelligensebb az olvasástól? Vegyünk egy szépirodalmi regényt.

Ha elolvasol egy szépirodalmi művet (pláne többet), az egyrészt katarzis-élményt nyújt, mert van benne valami több, mint a puszta történet. Írótól függ, de a mű szerkezete, a nyelvezete, a cselekmény kibontása, ezek együttes hatása stb. olyan plusz élményekhez juttat, amit semmi más nem tud megadni. És ha egy mély és komoly mondanivalóval társul, akkor akár az is kialakulhat, hogy az utolsó sorok elolvasása után csak némán ülsz, és bámulsz a semmibe, és azt gondolod magadban: "Te jó isten...". Velem volt már olyan, hogy napokig egy könyv hatása alatt voltam. És ha sokat olvasol, műveltebb leszel, akkor lesz egy igényed is az esztétikai élményre, és másfajta fogalmad alakul ki arról, hogy mi a szép.

Van, aki nem olvas, és az ő igényeit kielégíti a Vad angyal és a többi ilyen sekélyes, semmiről nem szóló izé, amiben csak smárolnak a szereplők és kész. Aki viszont szépirodalmat olvas, az nem bírja ezeket megnézni, vagy ha meg is nézi, nem tudja komolyan venni, és különbséget tud tenni aközött, hogy mi a szép és mi a jó. Pl. ez az egyik dolog, ami intelligenssé teszi az embert.

A helyesírásról és ilyenekről nem szeretnék beszélni, mert ezt leírták előttem, és igazából nem is ez az olvasás lényege, ez csak egy kisebb dolog, ami hozzátartozik. Attól egyébként, hogy egy ember sokat olvas, még nem biztos, hogy helyesen is fog írni, a helyesírás elveinek elsajátításához több is kell mint az olvasás.

Szerintem ami a legfontosabb az olvasásban (az első bekezdésen túl, amit leírtam), az a világlátásodnak a "csiszolása". Minél több könyvet olvasol el, annál több szempontból és több oldalról vagy képes egy problémát érzékelni és reagálni rá, megadni a lehetséges válaszokat. És itt az a legfontosabb, hogy a problémára való érzékenységed fejlődik, az, hogy meglásd bizonyos helyzetekben azt, amit más nem. A jó könyv ugyanis mindig szól az emberhez, és igaz, hogy minden emberhez másképp szól, de az a lényeg, hogy mindig van valami benne, amiről az olvasó úgy gondolja, hogy "hoppá, ilyet már tényleg láttam az életben, ami ezzel a szereplővel van, nézzük meg, hogy mi fog történni!" És ahogy olvasod, látod a lehetséges problémafelvetéseket, a lehetséges megoldásokat az élet különböző akadályaira, amiket általában így vagy úgy, de meg kell oldania minden embernek. Itt nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni, de akár a nagy dolgokból is lehet olyat tanulni, amit a mindennapi kis dolgokban lehet kamatoztatni. Ha egy jó könyvet olvasol, akkor egy olyan tükörbe nézel bele, amiben valahogy más szemszögből látod viszont az egész életet, valamilyen más szempontból. És minden könyv más szempontból tárja fel neked az emberi világot, legyen az külső vagy belső világ. Minél több könyvet olvasol el, annál több szempontot ismersz meg, és ez hat a saját életedre is. Mert mélyebb összefüggéseket fogsz találni a való életben is, és ezt tudod majd kamatoztatni a problémáid felvetése és megoldása során.

Viszont az igaz, hogy erre nem minden ember képes, van, aki elolvas 2 könyvet, és abból olyan dolgokat tanul meg, hogy örök életére más ember lesz, és van, aki elolvas száz könyvet, egyiket a másik után, és nem képes megérteni, mi a különbség a Trónok harca és a Háború és béke között, csak annyit fog fel belőle, hogy mindkét könyvben háborúznak össze-vissza. Tehát nem vagyunk egyformák, de az biztos, hogy ennek ellenére egy szépirodalmi mű soha nem fog senkinek sem ártani, vagy tanul belőle az ember, vagy nem, de ártani biztosan nem árthat. Legfeljebb nem ért vele egyet az ember vagy nem fogja meg és leteszi, vagy nem érti meg.

Aztán ott van még az a hasznosság is, hogy az olvasás fejleszti bizonyos absztrakciós és gondolkodási képességeket. Ha összehasonlítasz két gyereket, az egyiknek rendszeresen olvastak fel mesét a szülei, és miután megtanult olvasni, rendszeresen olvasott - a másiknak viszont sohasem olvastak, és csak TV-t nézett, akkor az előbbi gyerek sokkal fejlettebb lesz ilyen téren mint az utóbbi. Erre voltak vizsgálatok. Ez azért van, mert az a gyerek, akinek egy történetet el kellett képzelnie, hallás vagy olvasás után, és olyan dolgokat alkotott meg a képzeletében, amelyek csak szöveg által jutottak el hozzá, és a képi megjelenítést magának kellett megalkotnia a fejében, sokkal jobban képessé vált bizonyos gondolkodási műveletekre, mint az a gyerek, aki elé készen van odarakva a történet a képi megjelenítéssel együtt. Egy filmen nem kell gondolkodni, csak fogyasztani, míg a könyv szövegéből te magad alkotod meg magadnak azt a világot, amelyet fel kell dolgoznod. Ezért a kisgyerek fejlődése szempontjából sokat számít, hogy rendszeresen olvassanak neki, és ha már tud olvasni, ő maga is rendszeresen olvasson.

Igaz, a szépirodalomra szorítkoztam elsősorban, de nagyjából ezek azok az okok, amelyek miatt az olvasás fejleszti egy ember intelligenciáját.

Nem csak a szókincs meg a helyesírás...

Elmondom az én esetem.

Én kicsi korom óta magamtól olvasok sok szépirodalmi művet, kedvencem Szabó Magda és Fehér Klára.

Sok olyan gyerekregényt olvastam, amiben "felnőnek" a szereplők, sokféle benyomás, élethelyzet, nehézség hatására, eredményeként.

Én ezekbe nagyon bele tudtam élni magam, és én is felnőttesebb lettem.

Azon kívül empátiát is rengeteget lehet ezzel szerezni, mert a jó művek nagyon sok különböző helyzetben levő ember lelkébe engednek betekintést, ezáltal sokkal jobban értem, mi zajlódhat az emberekben, és én is sokkal együttérzőbb lettem. Na meg az is jó érzés, hogy mivel értem, sokszor miért csinál az ember látszólag hülyeségeket, jobban értem ezáltal a világot is, és ez egy megnyugtató tudat.

Ráadásul még a rossz párkapcsolati helyzeteket is jobban el tudtam kerülni, mert sok olyanról olvastam regényekben, látva a belső működésüket.

Szóval: egyfajta megértést kaptam az olvasással, ami által jobban értem önmagamat, az embereket és a világot.

Azt már csak elenyészőnek érzem ehhez képest, hogy sok történelmi regényt olvasva a magyar történelemről is ezerszer többet tanultam regényekből, mint suliban...

31/N