Barátnőm szinte betegesen fél az emberektől mit tegyek?
Történt az, hogy eléggé magának való, nem szeret idegenekkel találkozni, ez még megérthető sok ember ilyen és is régen ilyen voltam. De történt az, hogy kijöhetünk 2 hónapra Angliába dolgozni. Beszéltük is milyen jó lesz, egy kis extra pénz meg milyen szép stb ő is örült látszólag, mondta is, hogy végig a tájat fogja nézni meg stb. De mivel az ő angolja mérföldekkel az enyém fölött van, így őt kérem meg, hogy beszéljen pl bankszámla nyitásnál, vagy munkahelyen. De persze ő úgy gondolja, hogy ő nagyon rossz és hülyén beszél, holott egy külföldihez képest ő perfekt angol csak jajj, néha nem hangzik jól és ez neki már katasztrófa. Én meg örülök, ha úgy beszélek, hogy én lenni kicsi magyar örülök találkozás. És ha ilyenről szó van, hogy mondjuk holnap megyünk bevinni egy iratot, akkor kb nem tud aludni és szorong, hogy úr isten itt a világ vége. Ő gyűlöl itt lenni, haza akar menni. Mikor ott vagyunk oda adjuk a rohadt papírt elmondunk 2 egyszerű mondatot aztán csak kicsit bűntudatosan mosolyog, hogy meg ne szólaljak (úgy érti ne mondjam, hogy na megmondtam, hogy nem lesz vészes)
Szóval mit kezdjek? Olyan szinten fél szorong az idegenekkel való kontaktustól, hogy kb csak aludni akarna egész nap, nem akar semmit, és még engem is leszar. Ha meg túl vagyunk rajta ami tök egyszerű volt akkor meg tök jó kedvű, de képtelen megérteni, hogy a következő idegen emberrel se lesz nehezebb a beszéd.
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Szerintem ne azt várd, hogy magától menjen el. Én is szociális fóbiában "szenvedek", jó lenne túljutni rajta, csak nincs senki, aki támogasson. Ő szerencsés, hogy ott vagy neki te. Próbáld meg te elkísérni szakemberhez, úgy sokkal könnyebb, ha van vele valaki, egyedül szerintem soha nem megy el, mert fél ugye. Tudom, hogy nehéz megérteni, de hidd el, hogy ez az egész idegen környezet óriási stressz neki.
Remélem előbb-utóbb túljuttok ezen :)
válasza:Figyelj csak, ne hagyd el, emiatt ne. Szocfóbként mondom, ez nem ellen irányul.
Én még akkor is rászólok valakire, ha hangosan beszél. Tudom, hogy nem kéne, és szégyellem is magam miatta, de ha nem éltél át olyan félelmet, szorongást és gyomorgörcsöt, amit ezek a helyzetek hoznak, akkor sajnos nem értheted. Ha fütyülsz az utcán, az tök jó neked, de magatokra vonod a figyelmet, és z egy szocfóbnak maga a megtestesült rémálom, mert csak arra vágyik, hogy beleolvadjon a tömegbe, és senki nem vegye észre. Amit leírtál róla, hogy magányra vágyik, az szerintem normális, minden ember vágyik rá, de(!) a túlzott mértékű emberkerülés és elutasítás -mint írtad- depresszióra is utalhat (gyakran kéz a kézben járnak). Borzasztó nehéz lehetett neki kiköltözni. Ha én belegondolok abba, hogy ha nekem kell valami ilyet megcsinálnom ( bankszámla nyitás pl), akkor napokig idegeskedek előtte. És tudom, hogy baromira nem racionális, és hogy aki soha életében nem tapasztalta ezt, annak ez abszolút érthetetlen, de ez van. És ha ezt idegen nyelven kéne kéne végrehajtanom, szerintem ott esnék össze.
Erre nem jó a kutyaharapást szőrivel, tudom. Hiába intézkedem hivatalosan, hiába beszélek emberekkel, és tudom, hogy nem esznek meg, mégis tiszta görcs vagyok.
Nem tudom, hány évesek vagyok, barátnődnek mióta van meg ez a problémája, de ezt nem lehet úgy kikezelni, hogy holnap gondolod egyet, és úgy ébred fle, hogy ez többet nem okoz majd neki gondot.
Ha fontos neked, és szeretnéd, hogy meggyógyuljon, támogasd, ha nem, akkor ne. És tudom, hogy szarul esik, de ez nem neked szól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!