Aki szeret vásárolni, az máris kényszerbeteg?

Hát hallod, ez nem olyan sok ruha. Szerintem ez az átlag. Ennyi ruhának másnak is kell lennie, ha meg nincs akkor nagyjából igénytelen.

Nekem is van hasonló ruhatáram. Ez átlag.

Először is te így tudod szám szerint a ruháidat, vagy most direkt megszámoltad? :D

Másrészt szerintem ez normális, nincs ezzel baj, és alapból nem is értem az olyan kérdéseket, ahol valaki arról panaszkodik, hogy mások beszólnak neki. Hogy lehet valaki olyan paraszt, hogy felmegy egy másik ember lakására, és beszól neki? (Alapból, benéz a szekrényedbe, vagy i?) És ha valakinek van rá pénze, nem tudom, miért ne vehetne ilyesmit, ha a pénzét maga keresi meg. Meg pszichológussal és prostitúcióval dobálózni elég gyerekes.

A harmadik megjegyzésem: én kényszerbeteg vagyok, igazából, orvosi állítás szerint. Egyáltalán nem egy kényelmes dolog, és baromira nem arról szól, hogy egyszer-egyszer beugrasz egy boltba vásárolni (bár nekem nem vásárlási kényszerem van, pénzt nem költök el emiatt), hanem hogy aludni sem tudsz a kényszereid miatt. Rohadtul nem kéne pszichológiai szakkifejezésekkel dobálózni, és mondd meg nekik, hogy ha tényleg OCD-s lennél, nem lennénk ilyen ruháid, mert már gurulnál a gyógyszerektől (ugyanis a kényszerbetegségre szedett gyógyszerektől 600 kilós lehetsz). Egyáltalán tudják mi az az OCD, vagy olyan emberekről beszélünk, akik a depresszió, a pszichopata, a grafomán meg az antiszociális szavakkal is csak úgy dobálóznak?

Aki a vásárolt dolgokat rendszeresen használja is

nem minősíthető "problémásnak"

akkor sem, ha túlköltekezik.

Csak a vásárlás élményére vonatkoztatva a kényszerességet, az ott kezdődik, hogy a mennyiség, gyakoriság, "állandóság" számít

nem a beszerzett termékek.

Kicsit ide tartozik az is, ha mondvacsinált indokokkal vásárol valaki szükségesnél sokkal nagyobb mértékben. - Tehát nem használja amit vesz.

(A túlköltekezés egyéni keretek túllépése bármennyire rendszeres is, az nem betegség!)

Mellesleg ez a kényszer, mint önálló tünet nem jellemző,

inkább sok egyéb betegség velejárója, pl.: bipoláris depresszió mániás fázisban.

Irigyek, vagy egyszerűen rosszindulatúak. Mert amíg ő a gyárban robotol 60 ezerért, és ennek 90%-át kajára, cigire és piára költi, addig te ezt a ruhatáradra fordítod.

A kényszeres gyűjtögetéstől ez meg olyan messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Egyrészt ez még csak soknak sem mondható, amennyid van, egy igényesebb nő átlagos ruhatárának megfelel ez a mennyiség. Másrészt ha valami tetszik, és valamit gyűjt az ember, az még nem betegség. Amikor már ez teljesen behálózza az életedet, és a normális életviteled rovására megy, az a betetgség. Te viszont egyszerűen csak szereted a ruhákat, ennyi.