Nagyon nehéz természetem van. Lehet ezen változtatni?

oda kell figyelned arra, hogy hogyan viselkedsz!

tehát figyelsz arra, hogy ne úgy viselkedj ahogy...

22F

Adottság. Vannak ilyen nehéz emberek, más meg másért hülye.

Az alaptermészetet, főleg harmincon túl, nem könnyű megváltoztatni, az önfegyelem sokat segít, de mint tapasztalad is, elég egy rövid megingás, és tessék.

Én egy módszert tudok ajánlani, nem biztos, hpgy igazam van, majd te eldöntöd, járható-e.

A sértődékenység leggyakoribb oka az önbizalomhiány és a kisebbrendűségi érzés. Régi vicc, hogy az emberek jeelntős részének nem kissebbrendűségi érzése van, hanem valóban alacsonyabbrendű, de korántsem biztos, hogy te is az vagy. Nézz alaposan magadba: miért is vagy olyan fene sértődékeny természetű?

Amíg az emebr picike, addig ha durcázik, anyuka igyekszik a kedvére tenni. Ha szerető közegben nő fel- pl. tisztességes, normális közösségben - ha megbántják, ha sérelem éri - ez mindenkivel előfordul - és megorrol, érezteti azt, hogy meg van bántva, akkor igyekeznek megbékíteni.

Namármost, ez nagyon jó és helyes, csak ezzel az a baj, hogy ez nem tart örökké. Előbb.-utóbb kikerül anagybetűs "életbe" , ahol vastagon sz..rnak a fejére. Itt durcázhatsz reggeltől etig, egy katonai közösségben, egy munkahelyen, egy egyetemen, de akár egy buszon is, ha felhúzod az orrod, akkor az fel van húzva, más meg nem történik.A normális önértékelésű és önbizalmú ember néha dühöng (kivel nem votlak sose igazságtalanok?), többször nem, de nem kerít nagy feneket az apróságoknak (a jelentős érdeksérelem nem ez a kategória). Akinek az önértékelése nem jó, az kétféleképpen reagálhat. Vagy felköti magát, vagy verbálisan vagy fizikailag pofánveri, aki beszólt. Vigasztaljon a tudat, hogy a második módzer egy fokkal jobb az egyesnél. Tehát az önbecsülésedet kell megerősíteni.

Ennek három járható útja van: sok izmot, sok pénzt vagy sok tudást kell gyűjteni. Vagy a hármat együtt. A testedzés önfegyelemre sarkal, a küzdés megtanulása szintén, a testi erő magabiztosságot ad. Nekem nem kell fizikai valóban szájalni emebrekkel, elég, ha megemelem a hangom, és megkérdezem: "orrbaverjelek?", és az esetek 99%-ában fizikai orrbaverésre semmi szükség sincs. A sok mozgás egyrészt örömhormonokat termel, már önmagában boldogít, a szabad levegőn mozgás kipihentet, a fizikai munka szabaddá tesz. Astresszt akőtörés meg a favágás levezeti, a fáradt ember ritkán mufurc.

Jelzem, a "kiállhatatlan" emberek többnyire makacsok is, ezért kitartóak, ezért ez a képesség a nagy fizikai erőkifejtést igénylő feladatokban jól hasznosítható. Tehát adottságaid hazsnálhatóak.

Még egy jótanács: ne ordibálj és szájalj soha senkivel. A nyugodtan, kedves hangszínben kimondott sértő szóval sokkal jobban lehet bántani bárkit, a mosolyogva előadott fenyegetés (lásd Don Corleone) sokkal rémísztőbb, mint a fröcsögő nyálla üvöltözés. Ha mindehhez lenéző félmosolyt is mellékelünk, a hatás nem marad el. (Főleg akkor,ha már vaddisznóra gyúrtad magad.)

nyuszi: elképzelem, amint a 163 cm-el valakit orrbaveréssel fenyegetek :D

Meg nekem gyanús, hogy a kérdező is a gyengébb nemet erősíti :D

Amúgy igazad van. Bent melóhelyen már sikerült megvalósítani, hogy lepattanjon rólam szinte minden és sokkal jobb így. A másik kolleganőt aki mindenen dühöng van aki direkt cukkolja. Velem is próbálkozott, érzi hogy nem vagyok olyan erős mint mutatom, de két év alatt nem sikerült kiugrasztania, pedig kemény játékos.