"Túl" erős nő vagyok, kell ezen változtatni?

Olyan háttérből jöttem, ahol mindig mindenért küzdeni kellett. Engem anyukám nem nevelt, csak életben tartott. Így felnőttként nagyon erős, vezető típus lettem. Nem tudom elengedni a gyeplőt és belül nem is akarom. Ez ad nekem biztonságot, ha én irányítok, akkor van rendben az életem. Egész egyszeűen azért, mert gyerekkoromban soha nem irányítottak. Kötődni is nehezen kötődöm. Gyorsan megnyílok, kedvesen elbeszélgetek gyakorlatilag bárkivel, bármiről, de ugyanilyen gyorsan képes vagyok törölni is a kapcsolatokat. Nagyon kevés ember van az életemben, akiket sajnálnék, ha nem lennének. Komoly bizalmi kapcsolatokat is könnyedén engedek el. Vagy ha nem is könnyedén, 1-2 napot dühöngök, vagy sírok, aztán mintha törölték volna, nem gondolok többé rá. Nagyon céltudatos vagyok, ha az lenne a mániám, hogy a Börzsöny a kertem végébe legyen, képes lennék elhordani talicskával az egészet. Mert, ha célom van, 100%-an arra tudok összpontosítani, mondhat nekem bárki bármit, nem nyugszom, míg el nem érem. Ezek remek tulajdonságok egy karrierista nőnek, de nekem fontos a család is. Nem hagyom a páromat se vezetni, pedig nem papucs típus, csak nem is erőszakos, én meg az vagyok. Pl. nem tudom elképzelni, hogy 3 évig otthon üljek a gyerek mellett és közbe ne csináljak semmit. De azt se akarom, hogy a gyerek majd az apjához kötődjön jobban, mert az anyja kényszeresen küzd valamiért. Jó, a gyerek még nagyon nem téma, de ez egy reális jövőkép, ismerve magamat.

Szóval a kérdés, Ti ismertek ilyen nőket? Kell ebből lejjebb adni? Van olyan férfi, aki ezt hosszú távon elviseli?