Depressziós lennék? 15/L Vagy mi ez?

Már év eleje óta így érzem magam. Minden nap vannak ilyen gondolataim:-

Az élet annyira unalmas.

Ha történik is valami utána megint minden visszaáll az unalmas rendjébe.

-Minek vagyok én itt?

-A suliban nagyon terhelve vagyunk. Egész hétvégén csak tanulok. Eszembe se jut kimozdulni. De nem is akarok kimenni.

-Edzésre is járok. Karatézok! Már arra is kezd kihatni ez. Mert észrevettem magamon hogy edzésen is egyre lassabban csinálok mindent és egyszerűen nincs kedvem hozzá. De mégis megyek mert ha nem megyek akkor megőrülök az unalomtól. Pedig olyan lelkes voltam és keményen csináltam. De most úgy érzem hogy semmi értelme ezt a hülyeséget tovább csinálni és hogy hiába edzek és csinálom semmi értelme mert ugyanolyan gyenge maradok mint eddig! Karatén kevés lány van és ők is válogatott edzőtáborokban vannak hétvégén meg mindíg versenyeznek.Látom hogy körülöttem mindenki fejlődik, alakítja az életét, kikupálódik, jó társaságokba keveredik és hétvégén mindíg a városban vannak vagy szórakoznak hogy kifújják a fáradt gőzt! Én meg itthon ülök és azon idegelem magam hogy 4-témazárót írok jövő héten. Mindent meg kell tanulnom! Nagyon nehéz.

Nincsen meg a motivációm ahhoz hogy csináljam. Olyanok is megfordulnak a fejemben hogyha abbahagynám a karatét még örülnének is a többiek hogy végre elment innen ez a bénaság. Úgy érzem hogy csak teher vagyok a karatésok számára.

Mi értelme ennek az egésznek?

-Barátaim nincsenek.Általánosban nagyon rossz osztályom volt. Most középiskolában egy fokkal jobb. Úgy érzem hogy egyikkel sem tudok olyan mélyebb barátságot kialakítani. Padtársamat el akartam hívni hétvégére de ő azt mondta hogy: nem igaz hogy nincs senki akivel menjél. A barátnőiddel elmehettek egy csomó jó helyre. Ekkor úgy éreztem hogy mindjárt kitör belőlem a sírás! Ha lennének akkor nem mondtam volna. Nem nagyon járok el sehova. Meg nem is engednek! Interneten meg nem nagyon szeretek ismerkedni. Nekem elég volna egyetlen egy ember akivel tudok beszélgetni és eljárkálni egy kicsit.Mert én nagyon szeretek beszélgetni és anyukám is azt mondja hogy vicces vagyok és jó társaság vagyok. Én ebben egy cseppet sem hiszek. Olyan átlag alattinak érzem magam.

-Úgy érzem hogy nem illek bele a társadalomba! Nem vagyok normális tinédzser.

Mert én a japán rajzfilmeket(animéket) nézem és nagyon szeretem őket. De azokat is csak azért nézem szerintem mert anélkül még unalmasabb lenne az életem. Meg azért hogy az idő teljen.

És a mai 15 évesek olyan elfajzottak. Sokkal fejlettebbek és magabiztosabbak meg eszesebbek. Úgy néznek ki és viselkednek mint a 20-évesek. Én meg kb mint egy 6.-osztályos körülbelül.

Meg kellene próbálnom együtt fejlődni a világgal és felvenni a ritmust. Most már nem olyan világ van mint régebben. De én nem tudok felnőni a korosztályomhoz. Én még nem érzem azt hogy nekem már ilyennek kéne lennem és nem akarok olyan lenni mint azok! Nem! Nem is tartom normálisnak 15-évesen már a pasik a téma mindenhol. Ez engem még nem hoz annyira lázba. Nekik egy csomó minden összejön: jó haverjaik vannak, mindíg van program, koncertekre járnak, jól érzik magukat és nem vesztegetik az idejüket ilyen hülyeségekre mint témazáró dolgozatra való tanulás.Mindenki csal és puskázik. Mindenki megoldja magának és mindíg kimászik a kellemetlen dolgokból. De én meg annyit tanulok hogy beleroskadok és mégis vannak rossz jegyeim bőven mindenből!! A tanulásból is kezd elegem lenni. Egyre jobban idegesít minden!

Még azt sem tudom hogy milyen irányban szeretnék tovább menni. Már mindenkinek van elképzelése. Én egyik tantárgyat sem szeretem csak az irodalmat egy kicsit de azzal aztán marha sokra fogok menni! Olyan bizonytalan vagyok. Mi a frász lesz majd velem? Lehet hogy érettségi után földönfutóvá válok? Hogy jutnak ilyen hülyeségek az eszembe. Nem értem mi van velem.

Nem tudom mi bajom van. De ezektől annyira lehangolódok. Ráadásul sokszor mikor lefekszek aludni ez 11 óra körül mostanában későn fekszek le és mindíg sírással végződik utána elalszok.

Nem értem magam. Ez csak a kamaszkor lenne? Mert én egy érzékenyebb típus vagyok. Nem tudom.