Egyedinek lenni szar?
Tudom, hogy ez után a kérdés után kapok egy tömeg választ arról, hogy ne itt hirdessem magamat, meg hogy mindenki azt hiszi, hogy érettebb a másiknál, meg ilyenek. de egyszerűen muszáj kiírjam magamból, mert már nagyon tanácstalan vagyok ez ügyben...
Lehet sokban közrejátszik az is, hogy eleve egy évvel idősebb vagyok az osztálytársaimnál (az átlagnál egy évvel többet jártam oviba), de egyszerűen nem találom meg az osztálytársaimmal a közös hangot. Annyira egyszerűek, és... és furák, és nem tudom. Beszéltem egyszer a problémámról az egyik lánnyal, akivel jo(bban) vagyok, és ő azt, mondta, "igen, mert te egyedi vagy". Szóval ezt jelenti egyedinek lenni?? Hogy nem vagy senkivel egy hullámhosszon, és teljesen másképp gondolkoztok, ezért neked egy barátod se lehet?
Még én is keresem magam, meg akarom fejteni önmagamat (mint mindenki más). De tanácstalan vagyok. Miért nem tudok normális tini témákról nyugodtan cseverészni az osztálytársaimmal? Nemrég vettem észre, hogy szinte mindneki le sem szar. Próbálok én dumálni velük, odamegyek hozzájuk. Kedvelnek engem, nem arról van szó, hanem egyszerűen nem vagyunk barátok. Soha életemben nem volt olyan ember, akinek megnyílhattam, teljesen önmagam lehettem. És tényleg nehéz számomra a megnyílás. Egyedül édesanyám az, aki a legjobban ismer, ő a mindenem, és ez lehet, hogy gyerekesen hangzik, de így igaz. Én szeretnék barátokat, nem vagyok az a magányos típus, de mivel senkinek nem tudok megnyílni - nem teljesen, hanem egyszerűen amennyire kell egy barátsághoz -, így szinte senkit nem érdeklek. Mi a helyzet?
biztos nem flúgos vagy és azért nem keresik a társaságod ?
Alapjaiban véve az egyediség csodás dolog, csak az emberek tartanak attól ami más. Gondolj be hogy ha kimész az utcára és szinte minden fiatal ugyan úgy néz ki és ügyet se vetünk rá mert nem érdekel, de ha véletlenül meglátunk valakit aki máshogy öltözködik mint az átlag akkor akaratlanul elkezdünk ráaggatni különböző jelzőket legyen pozitív vagy negatív.
Ebből azt akarom kihozni hogy aki más mint az átlag az megosztja az embereket valakinek szimpatikus valakinek nem de sajnos a többség inkább elkerüli az ilyeneket, szóval hogyha nem a flúgosság áll fönn hanem ez, akkor nem kell aggódni mert nem leszel körbevéve sok felesleges emberrel hanem csak olyanokkal akikre számíthatsz és ők számítanak rád.
az öltözködést csak példának hoztam fel a másság megítélésére, nem rád értettem.
Beszéd közben is lejöhet így hogy beszélgetsz valakivel és egyből azt gondolja hogy "hogy lehet ezzel foglalkozni" " miért érdekli ez ?" meg "ez hülyeség" és inkább hanyagolnak téged mert más az érdeklődési köröd és ezzel eltávolodsz az átlagtól.
Lényegében csak arra akartam kilyukadni hogy nem is próbálják megismerni csak egyszerűen a legtöbben nem akarják befogadni azt ami más
válasza:Szerintem inkább szuper, de... Igen, én sem barátkozom össze másokkal és sokszor különbözöm másoktól. Nem vagyok egy tucatember, mit mondjak, persze attól még találhatnék teljesen hasonszőrűeket... Elcsevegek szinte bárkivel, de marad elég fal. Bár ezt nem feltétlenül az "egyediségem" számlájára írom, lehet, hogy kommunikációgond van, hiába vagyok roppant verbális, egy magányos gyermekkor lehet, hogy nyomott hagyott e téren, ki tudja?
Speciel én nagyon szeretek különbözni. Az emberek általában egy szinten túl nem, ebben is különbözöm tőlük, cool. Bizonyos hobbik kapcsán azért megvannak legalább a bizonyos szempontból hasonló emberek... Akik aztán megint nem értik, hogy én miért tökmás stílusban nyomom, mint kb. mindenki más. Nehéz az élet néha, de nem baj.
Egy osztály még nem olyan sok. Könnyen lehet valaki annyira más témákra fogékony, hogy senkivel sem találja meg a hangot...
válasza:Mik az érdeklődési köreid? Valószínűleg vannak még páran, akiknek szintén azok. Lehet, hogy tényleg érettebb vagy a korodnál, az osztálytársaid meg ezt nem tudják hova tenni.
Egyedinek lenni amúgy jó dolog, mert alaptermészetünk az egyediség. Amit átlagnak / átlagosnak neveznek, az attól olyan, hogy az egyedi vonásait sikerült véka alá rejteni a neveltetéssel és a mai oktatási módszerekkel. Az csak egy maszk.
Nem csak osztályban vettem észre. Olyan délutáni hobbijaim vannak, ahol sok emberrel találkozom (néptánc, cserkészkedés), tehát azért van rálátásom erre.
Én (sajnos) nem vagyok ilyen téren nyitott, bár ez változó. Annyira, hogy néha tök idegen emberrel elbeszéleg bármiről - MÍG ÉSZRE NEM VESZEM MAGAM -, máskor meg egy közeli ismerőssel is feszengek. Például van egy lány, akivel nagyon jóba lettem, és tényleg ámuldozik, hogy milyen jó dumát tudok lenyomni, más nap, meg mikor kihívott sétálni tök szótlan voltam, és nem tudtam azt a felszabadult énemet adni. Annyira keresem, ezt a laza énemet, és annyira szeretném, hogy mindenkivel így tudjak beszélni. Mert vele pl csak úgy jönnek a hülyeségeim, amin röhög, és én is élvezem, hogy megnevettethetem, mások meg tök fanyarnak gondolnak.
válasza: válasza:Egyedinek lenni nem szar, hanem különleges. Akkor szar, ha te annak érzed magad. Ezt onnan veszem, hogy hasonlítasz egyik osztálytársnőmre. Érettebb mint mindenki más, kevés barátja van..
Én tisztelem azért amilyen
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!